nmap 1 nmap Hálózat feltérképező és biztonsági/kapu letapogató eszköz nmap Letapogatási típus Beállítások cél meghatározása Ez a dokumentum az Nmap legfrissebb változatának leírása, mely a vagy a címekről tölthető le. Mielőtt egy paraméter hibás működését jeleznéd, kérlek győződj meg arról, hogy a legfrissebb változatot használod-e. Az Nmap (Network Mapper) egy hálózatfelderítésre és biztonsági ellenőrzésre használható, nyílt forráskódú eszköz. Nagy hálózatok gyors feltérképezésére tervezték, ennek ellenére jól használható egyetlen számítógép ellenőrzésére is. Az Nmap egy új módon használja a nyers IP csomagokat annak kiderítésére, hogy mely számítógépek érhetők el a hálózaton, ezek a számítógépek milyen szolgáltatásokat (alkalmazás neve és változata) kínálnak fel, milyen operációs rendszert futtatnak (és annak melyik változatát), milyen csomagszűrőt/tűzfalat használnak, valamint számtalan egyéb jellemzőre. Noha az Nmap programot általában biztonsági ellenőrzésekre használják, sok hálózati rendszergazda hasznosnak fogja találni a napi rutinfeladatokban is, mint például a hálózati leltár elkészítésében, a szolgáltatások frissítésének ütemezésében, vagy egy számítógép/szolgáltatás üzemidejének meghatározásában. Az Nmap kimenete egy lista a vizsgált célpontokról, mindegyikről kiegészítő információkkal, melyek részletessége a beállított paraméterektől függ. Ezek közül az információk közül a legfontosabb az érdekes kapuk táblázata. Ez a táblázat tartalmazza a kapuszámot és a protokollt, a szolgáltatás nevét és az állapotot. Az állapot lehet nyitott (open), szűrt (filtered), zárt (closed), vagy nem szűrt (unfiltered). A nyitott (open) azt jelenti, hogy a célállomáson egy alkalmazás ezen a kapun kapcsolódásra/csomagokra vár. A szűrt (filtered) azt jelenti, hogy egy tűzfal, szűrő vagy egyéb hálózati akadály lezárja a kaput, így az Nmap nem tudja megmondani, hogy ez nyitott (open) vagy zárt (closed). A zárt (closed) kapukon nincs várakozó alkalmazás, ennek ellenére ezek bármikor nyitva lehetnek. A kapuk akkor kerülnek a szűretlen (unfiltered) kategóriába, ha válaszolnak ugyan az Nmap próbáira, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy nyitottak (open) vagy zártak (closed). Az Nmap a nyitott|szűrt (open|filtered) és a zárt|szűrt (closed|filtered) kombinációt használja, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu melyik állapotban van. A kaputáblázat tartalmazhatja a figyelő program nevét és változatszámát is, amennyiben a paraméterek között kérte ennek felderítését. Amikor IP protokoll ellenőrzést kér (-sO), az Nmap a kapuk listája helyett a támogatott IP protokollokról közöl információt. Az érdekes kapuk táblázatának kiegészítéseként az Nmap további információkat tud szolgáltatni a célállomásról, beleértve a fordított DNS neveket, feltételezéseket az operációs rendszerről, az eszközök típusa és a MAC címek. Az feliratú ábrán egy tipikus Nmap letapogatás látható. Ebben a példában csak a -A paramétert használtuk az operációs rendszer és a szolgáltatások érzékelésére, a parancsfájl (script) alapú ellenőrzésre és az útvonal feltárására; a -T4 paramétert a gyorsabb végrehajtásra; végül pedig a két célállomás nevét. # nmap -A -T4 scanme.nmap.org playground Starting nmap ( http://nmap.org ) Interesting ports on scanme.nmap.org (205.217.153.62): (The 1663 ports scanned but not shown below are in state: filtered) PORT STATE SERVICE VERSION 22/tcp open ssh OpenSSH 3.9p1 (protocol 1.99) 53/tcp open domain 70/tcp closed gopher 80/tcp open http Apache httpd 2.0.52 ((Fedora)) 113/tcp closed auth Device type: general purpose Running: Linux 2.4.X|2.5.X|2.6.X OS details: Linux 2.4.7 - 2.6.11, Linux 2.6.0 - 2.6.11 Uptime 33.908 days (since Thu Jul 21 03:38:03 2005) Interesting ports on playground.nmap.org (192.168.0.40): (The 1659 ports scanned but not shown below are in state: closed) PORT STATE SERVICE VERSION 135/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC 139/tcp open netbios-ssn 389/tcp open ldap? 445/tcp open microsoft-ds Microsoft Windows XP microsoft-ds 1002/tcp open windows-icfw? 1025/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC 1720/tcp open H.323/Q.931 CompTek AquaGateKeeper 5800/tcp open vnc-http RealVNC 4.0 (Resolution 400x250; VNC port: 5900) 5900/tcp open vnc VNC (protocol 3.8) MAC Address: 00:A0:CC:63:85:4B (Lite-on Communications) Device type: general purpose Running: Microsoft Windows NT/2K/XP OS details: Microsoft Windows XP Pro RC1+ through final release Service Info: OSs: Windows, Windows XP Nmap finished: 2 IP addresses (2 hosts up) scanned in 88.392 seconds Az Nmap legújabb változata a címről tölthető le. A legfrissebb kézikönyv a címről tölthető le. Az Nmap Referencia Útmutató jelen magyar változatát Mlatilik Zsolt készítette a 6184-es eredeti angol változat alapján drmac68@freemail.hu. A fordítást annak reményében készítettem, hogy megkönnyítse a magyar nyelvű felhasználók számára a program használatát. Nem tudom garantálni, hogy ez a leírás olyan teljes vagy naprakész, mint az eredeti angol változat. Ez a fordítás a Creative Commons Attribution License alapján szabadon módosítható és terjeszthető. Ez az összefoglaló akkor jelenik meg, amikor az Nmap programot paraméterek nélkül indítjuk el. A legfrissebb változata a címen érhető el. Ez a lista segít emlékezni a legáltalánosabb paraméterekre, de nem helyettesíti az útmutatóban található részletes dokumentációt. Néhány rejtett paraméter szintén nem található meg ebben a listában. Nmap 4.53 ( http://nmap.org ) Használat: nmap [Letapogatási típus(ok)] [Paraméterek] {Célpont meghatározások} CÉLPONT MEGHATÁROZÁSOK: Átadhatók állomásnevek, IP címek, hálózatok, stb. Pl.: scanme.nmap.org, microsoft.com/24, 192.168.0.1; 10.0.0-255.1-254 -iL <fájlnév>: A cél állomásnevek/hálózatok listája -iR <állomások száma>: Véletlen célpontok kiválasztása --exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...>: Állomások/hálózatok kihagyása --excludefile <fájlnév>: A kivételek listája ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE: -sL: Lista letapogatás - egyszerűen kilistázza a letapogatni kívánt célpontokat -sP: Visszhang letapogatás - meghatározza, hogy egy állomás elérhető-e a hálózaton -PN: Minden állomást elérhetőnek tekint -- átugorja az állomás felderítését -PS/PA/PU [kapulista]: TCP SYN/ACK or UDP felderítés a megadott kapukon -PE/PP/PM: Felderítési próbák ICMP visszhang, időbélyeg és alhálózati maszk kéréssel -PO [protocol lista]: IP protokoll visszhang -n/-R: Soha nem végez DNS feloldást/Mindig végez DNS feloldást [alapérték: esetenként] --dns-servers <kiszolg1[,kiszolg2],...>: Saját DNS kiszolgáló megadása --system-dns: Az operációs rendszer DNS felodóját használja LETAPOGATÁSI TÍPUSOK: -sS/sT/sA/sW/sM: TCP SYN/Connect()/ACK/Window/Maimon letapogatás -sU: UDP letapogatás -sN/sF/sX: TCP Null, FIN, and Xmas letapogatások --scanflags <jelzőbitek>: A TCP jelzőbitek testreszabása -sI <zombi állomás[:probakapu]>: Üresjárati letapogatás -sO: IP protokoll letapogatás -b <FTP átjátszó állomás>: FTP ugráló letapogatás --traceroute: Útvonal követése minden állomáshoz --reason: Megjeleníti az okot, amiért egy kapu egy adott állapotban van KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND: -p <kaputartomány(ok)>: Csak a megadott kapuk letapogatása Pl.: -p22; -p1-65535; -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080 -F: Gyors mód - Az alapértelmezettnél kevesebb kapu letapogatása -r: Kapuk letapogatása sorrendben - nem véletlenszerűen --top-ports <szám>: Csak a <szám> darab leggyakoribb kapu letapogatása --port-ratio <arány>: Az <arány>-nál gyakoribb kapuk letapogatása SZOLGÁLTATÁS/VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS: -sV: A nyitott kapuk próbája a szolgáltatás/változat információ meghatározására --version-intensity <szint>: Beállítás 0 (enyhe) és 9 (az összes proba lefuttatása) között lehetséges --version-light: Csak a legvalószínűbb próbák lefuttatása (2-es intenzitás) --version-all: Minden egyes próba lefuttatása (9-es intenzitás) --version-trace: A letapogatási műveletek részletes megjelenítése (hibakereséshez) PARANCSFÁJL ALAPÚ LETAPOGATÁS: -sC: megfelel a --script=safe paraméternek,tolakodó --script=<Lua parancsfájlok>: A <Lua parancsfájlok paraméter> mappák, parancsfájlok és parancsfájl kategóriák vesszővel elválasztott listája --script-args=<n1=v1,[n2=v2,...]>: paraméterek átadása a parancsfájl(ok)nak --script-trace: Az összes elküldött és fogadott adat megjelenítése --script-updatedb: A parancsfájl adatbázis frissítése. OPERÁCIÓS RENDSZER FELDERÍTÉSE: -O: Engedélyezi az operációs rendszer felderítését --osscan-limit: Az operációs rendszer felderítését csak az ígéretes célpontokra korlátozza --osscan-guess: Agresszívebb operációs rendszer felderítés IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY: Azoknál a paramétereknél, ahol <idő> meghatározás szerepel, az alapértelmezett egység a milliszekundum, kivéve ha az értékhez hozzáfűzi az 's' (másodperc), 'm' (perc), vagy 'h' (óra) módosítót (pl. 30m). -T[0-5]: Időzítési sablon megadása (a nagyobb érték a gyorsabb) --min-hostgroup/max-hostgroup <méret>: A párhuzamosan letapogatható állomások csoportmérete --min-parallelism/max-parallelism <szám>: A párhuzamosan végezhető próbák száma --min-rtt-timeout/max-rtt-timeout/initial-rtt-timeout <time>: Az egyes próbák időzítésének beállítása. --max-retries <próbák>: Limitálja a kapuletapogatások ismétlését. --host-timeout <idő>: Ennyi idő után abbahagyja az állomás letapogatását --scan-delay/--max-scan-delay <idő>: Az egyes próbák közti idő beállítása TŰZFAL/BEHATOLÁS ÉRZÉKELŐ MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS: -f; --mtu <érték>: csomagok tördelése (vagy küldés a megadott MTU értékkel) -D <csali1,csali2[,ME],...>: A letapogatás leplezése csalikkal -S <IP cím>: Forráscím hamisítása -e <csatoló>: Megadott hálózati csatoló használata -g/--source-port <kapuszám>: Megadott kapuszám használata --data-length <szám>: Véletleszerű adat hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz --ip-options <paraméterek>: Csomagok küldése meghatározott IP paraméterekkel --ttl <érték>: Az IP csomag time-to-live értékének beállítása --spoof-mac <mac cím/előtag/gyártó neve>: A saját MAC cím hamisítása --badsum: Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel KIMENET: -oN/-oX/-oS/-oG <fájlnév>: A letapogatás eredményének mentése fájlba normál, XML, s|<rIpt kIddi3, vagy grepelhető formátumban, a megadott fájlnévvel. -oA <bázisnév>: Mentés fájlba a három főbb formátumban egyszerre -v: Bőbeszédű üzemmód beállítása (kétszer használva még több információt ad) -d[szint]: Hibakeresési szint beállítása vagy növelése (maximum 9-ig értelmes) --open: Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja --packet-trace: Az összes elküldött és fogadott csomagot megjeleníti --iflist: Megjeleníti az állomás hálózati csatolóit és az útvonalakat (hibakereséshez) --log-errors: Hibák/figyelmeztetések rögzítése normál formátumú kimenő fájlba --append-output: Felülírás helyett hozzáfűzi az eredményeket a létező kimeneti fájlhoz --resume <fájlnév>: Megszakított letapogatás folytatása --stylesheet <útvonal/URL>: XSL stíluslap az XML kimenet HTML formátumúra alakításához --webxml: Referencia stíluslap az Insecure.Org weboldalról a hordozhatóbb XML dokumentumokért --no-stylesheet: Nem rendel XSL stíluslapot az XML kimenethez VEGYES: -6: Engedélyezi az IPv6 letapogatást -A: Engedélyezi az operációs rendszer és a változat érzékelését, a parancsfájl alapú letapogatást és az útvonalkövetést --datadir <mappanév>: Saját Nmap adatfájl helyének megadása --send-eth/--send-ip: Adatküldés nyers ethernet keretek vagy IP csomagok használatával --privileged: Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsági szinttel rendelkezik --unprivileged: Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs jogosultsága nyers socketek használatára -V: Az Nmap változat kiírása -h: Ennek a rövid összefoglalónak a megjelenítése. PÉLDÁK: nmap -v -A scanme.nmap.org nmap -v -sP 192.168.0.0/16 10.0.0.0/8 nmap -v -iR 10000 -PN -p 80 NÉZD MEG A MAN OLDALAKAT A TOVÁBBI PARAMÉTEREKHEZ, LEÍRÁSOKHOZ ÉS PÉLDÁKHOZ Az Nmap parancssorban mindent, ami nem paraméter (vagy paraméter kiegészítés) célpont meghatározásként értelmez. Célpont meghatározása legegyszerűbben IP cím vagy állomásnév megadásával lehetséges. Néha szükség lehet szomszédos állomások teljes hálózatának letapogatására. Ennek érdekében az Nmap támogatja a CIDR stílusú címzést. Hozzáfűzheti a CIDR addressing /numbits paramétert az IP címhez vagy az állomásnévhez és az Nmap letapogat minden IP címet, mely a numbits paraméter alapján a megadott IP címmel vagy állomással egy alhálózaton található. Például a 192.168.10.0/24 címzéssel letapogatható a 192.168.10.0 (bináris: 11000000 10101000 00001010 00000000) és a 192.168.10.255 (bináris: 11000000 10101000 00001010 11111111) címek közötti 256 állomás. A 192.168.10.40/24 címzést szintén ugyanezt az eredményt adja. Megadva a scanme.nmap.org állomást az IP címe 205.217.153.62. Így a scanme.nmap.org/16 címzéssel 65,536 IP cím tapogatható le a 205.217.0.0 és a 205.217.255.255 címek között. A legkisebb megadható érték a /1, mellyel az Internet fele tapogatható le. A legnagyobb megadható érték a 32, mellyel a megadott állomás vagy IP cím tapogatható le, mivel itt a címbitek rögzítettek. A CIDR jelölés rövid, de nem eléggé rugalmas minden esetben. Például szeretné letapogatni a 192.168.0.0/16 címtartományt, de szeretné kihagyni a 0-ra és 255-re végződő IP címeket, mivel ezek általában üzenetszórási címek. Az Nmap ezt az úgynevezett oktett tartomány címzésen keresztül biztosítja. Ahelyett, hogy hagyományos IP címeket adna meg, megadhat vesszővel elválasztott számsorozatot vagy tartományt minden egyes oktettben. Például a 192.168.0-255.1-254 címzéssel átugorhat minden olyan IP címet, melynek utolsó oktettje 0-ra vagy 255-re végződik. A tartományok nem korlátozódnak kizárólag az utolsó oktettre: a 0-255.0-255.13.37 címzéssel a teljes Internet címtérből letapogathatja azokat az állomásokat, melyeknek IP címük 13.37 -re végződik. Az ilyen nagy terjedelmű mintavétel hasznos lehet Internetes kutatásoknál és felméréseknél. Az IPv6 címek kizárólag teljes alakjukban vagy állomásnév alakban adhatóak meg. CIDR címzés és oktett tartományok nem támogatottak az IPv6 címzésnél, mivel ezek itt ritkán hasznosak. Az Nmap a parancssorban többféle célpont meghatározást elfogad és ezeknek nem kell azonosaknak lenniük. Az nmap scanme.nmap.org 192.168.0.0/16 10.0.0,1,3-7.0-255 parancs erre mutat egy példát. Bár a célpontok meghatározása általában a parancssorban történik, a következő paraméterek szintén használhatóak a célpontok megadására: -iL <fájlnév> (Bemenet listából) -iL A célpontok kiválasztása a fájlnév által meghatározott fájlból. Nagyobb mennyiségű célpont megadása a parancssorban eléggé kényelmetlen, de mindennapos feladat. Például az Ön DHCP kiszolgálója nyilvántart 10,000 aktuális klienst, melyeket Ön mind le akar tapogatni. Vagy például le akarja tapogatni a teljes IP tartományt, kivéve a nyilvántartott címeket, hogy megtalálja azokat az állomásokat, amelyek érvénytelen statikus IP címet használnak. Egyszerűen generálja le a letapogatni kívánt állomások listáját és adja át a fájlnevet a -iL paraméteren keresztül az Nmap részére. A bejegyzések minden olyan formátumban szerepelhetnek, melyet az Nmap a parancssorán keresztül is elfogad (IP cím, állomásnév, CIDR, IPv6 vagy oktett tartomány). A bejegyzések elválasztására használhat a szóköz, a tabulátor, vagy írhat minden bejegyzést új sorba. Ha fájlnévként az elválasztójelet (-) adja meg, akkor az Nmap a célpontok adatait a standard bemenetről veszi át. -iR <állomások száma> (Véletlen célpontok kiválasztása) -iR A teljes Internetet felölelő megfigyeléseknél és más kutatásoknál szükség lehet véletlenszerű célpontok kiválasztására. Az állomások száma paraméterrel meghatározhatja, hogy az Nmap hány IP címet generáljon. A nemkívánatos IP címek - privát, többesküldéses vagy ki nem osztott tartományok - automatikusan kikerülnek a listából. Ha a 0 paramétert adja meg, akkor a címek generálása a végtelenségig folytatódik. Vegye figyelembe, hogy néhány rendszergazdát zavarja, ha a hálózatát felhatalmazás nélkül vizsgálja és panasszal élhet. Így ezt a paramétert kizárólag saját felelősségére használja. Ha egy esős délutánon unatkozik, próbálja ki ezt a parancsot: nmap -sS -PS80 -iR 0 -p80. Így véletlenszerűen keresgélhet eddig ismeretlen webkiszolgálók után. --exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...> (Állomások/hálózatok kihagyása) --exclude Azoknak a célpontoknak a vesszővel elválasztott listája, melyeket ki akar hagyni a letapogatásból, még ha tagjai is a megadott hálózati tartománynak. Az átadott lista a megszokott Nmap szintaxist követi, tehát szerepelhet benne állomásnév, CIDR tartomány, oktett tartomány stb. Ez akkor lehet hasznos, ha a letapogatni kívánt hálózat olyan kritikus kiszolgálókat vagy rendszereket tartalmaz, melyek nem várt módon reagálnak a kapuletapogatásra, illetve ha a letapogatni kívánt hálózat egy részét más valaki üzemelteti. --excludefile <fájlnév> (A kivételek listája) --excludefile Ez ugyanazt a funkciót valósítja meg, mint az --exclude paraméter, csak a kivételeket nem a parancssorban adja át, hanem a fájlnév által meghatározott fájlban. A fájl formátumára ugyanazok érvényesek, mint a célpontokat tartalmazó fájlra. Bármilyen hálózati felderítési feladat legelső lépése, hogy a (sokszor) hatalmas IP tartományt leszűkítsük egy olyan listára, mely csak az aktív vagy érdekes állomásokat tartalmazza. Minden IP cím minden egyes kapujának letapogatása lassú és általában szükségtelen is. Természetesen hogy mi tesz egy állomást érdekessé, az nagymértékben függ a letapogatás céljától. Rendszergazdák érdeklődhetnek csak egy bizonyos szolgáltatást futtató állomások után, míg egy biztonsági ellenőrzésnél érdekes lehet minden berendezés, amelynek IP címe van. Egy rendszergazdának elegendő lehet egy ICMP visszhang alapú letapogatás, hogy felderítse a hálózatán lévő állomásokat, míg egy behatolási teszt során próbák ezreinek különféle csoportjait is be kell vetni egy tűzfal korlátozásainak megkerülésére. Mivel a felderítési igények teljesen különbözőek, ezért az Nmap a használt technikák testreszabásához rengeteg lehetőséget kínál. Az állomás felderítést sokan egyszerűen csak PING letapogatásnak hívják, pedig ez sokkal több, mint egyszerű ICMP visszhang kérés küldése (erre kiválóan alkalmasa a széles körben elterjedt ping eszköz. A felhasználók teljesen kihagyhatják a visszahang kérést a lista alapú letapogatással (-sL), a visszhang tiltásával (-PN) vagy a hálózathoz kötött, több kapura kiterjedő TCP SYN/ACK, UDP, és ICMP próbák tetszőleges kombinációjával. Ezeknek a próbáknak a célja olyan válaszok kérése, melyek megmutatják, hogy egy adott IP cím aktív-e (használja-e valamely állomás, vagy hálózati eszköz). A legtöbb hálózaton egy megadott időben az IP címeknek csak egy kis része aktív. Ez különösen igaz az RFC1918 által meghatározott privát címekre, mint például a 10.0.0.0/8 hálózat. Ebbe a hálózatba 16 millió IP cím tartozik, mégis a legtöbbször olyan vállalatok használják, melyeknek nincs 1000-nél több gépük. Az állomás felderítéssel ezek az elszórt gépek megtalálhatók az IP címek tengerében. Ha nincs megadva állomás felderítési paraméter, az Nmap minden egyes célpont felé elküld egy TCP ACK csomagot a 80-as kapura, valamint elküld egy ICMP visszhang kérést is. Kivételt képez, ha egy helyi ethernet hálózaton végez ARP letapogatást. Ha nem rendszergazdaként futtatja a programoz, akkor az ACK helyett egy SYN csomag kerül elküldésre a connect() rendszerhíváson keresztül. Ezek az alapértékek ugyanazok, mintha a -PA -PE paramétereket használta volna. A helyi hálózatokon ezek az állomásfelderítési próbák általában elegendőek, azonban egy biztonsági ellenőrzés során javasolt egy sokkal átfogóbb felderítést végezni. A -P* paraméterek (melyekkel a visszhang típusok adhatók meg) kombinálhatóak. Egy szigorú tűzfalon való átjutás esélyét növelheti, ha többféle próbát indít el különböző TCP kapukra, különféle jelzőbeállításokkal és ICMP kódokkal. Figyeljen arra, hogy a helyi ethernet hálózaton lévő célpontok esetén akkor is végrehajtódik egy ARP felderítés (-PR), ha megad más -P* paramétert, mivel ez szinte minden esetben gyorsabb és sokkal hatékonyabb. Alaphelyzeben az Nmap elvégez egy állomás felderítést és ezután kezdi el az élő állomásoikon a kapuk letapogatását. Ez akkor is igaz, ha egy nem alapértelmezett állomás felderítési módot határozott meg, mint például az UDP próbák (-PU). Olvassa el a -sP paraméter leírását, ha további információkra kiváncsi arról, hogyan hajthat végre csak állomás felderítést. Használja a -PN paramétert, ha ki akarja hagyni az állomás felderítési lépést és egyből a célpontok kapuletapogatására akar lépni. A következő paraméterekkel vezérelheti az állomások felderítését: -sL (Lista Letapogatás) -sL Lista letapogatás A lista letapogatás az állomás felderítés legprimitívebb módja. Egyszerűen kilistázza a megadott hálózat(ok)on található állomásokat anélkül, hogy bármilyen adatcsomagot küldene. Alaphelyzeben az Nmap még ekkor is elvégez egy fordított DNS lekérdezést azért, hogy megkapja az állomások neveit. Gyakran meglepően sok információval szolgálhat egy egyszerű állomásnév is. Például az fw.chi egy vállalat Chicagoban lévő tűzfalának a neve. A lista végén az Nmap megadja az IP címek számát is. A lista letapogatással könnyen ellenőrizhető, hogy a célba vett állomásokhoz a megfeleő IP címek állnak-e rendelkezésre. Ha az állomás esetleg ismeretlen tartománynevet ad vissza, érdemes további ellenőrzést is elvégezni, nehogy véletlenül más hálózatot tapogasson le. Mivel az alapötlet az, hogy egyszerűen nyomtassunk egy listát a célpontokról, ezért a magasabb szintű funkciók, mint például a kapuletapogatás, az operációs rendszer érzékelése vagy a visszhang letapogatás nem kombinálható ezzel a funkcióval. Ha szeretné letiltani a visszhang letapogatást mialatt magasabb szintű funkciókat használ, olvassa el a -PN paraméter leírását. -sP (Visszhang Letapogatás) Ezzel a paraméterrel arra utasítja az Nmap programot, hogy kizárólag-sPvisszhang letapogatás visszhang letapogatást (állomás felderítést) hajtson végre, majd nyomtasson egy listát azokról az állomásokról, amelyek válaszoltak a letapogatásra. Semmilyen további teszt (mint például kapuletapogatás, vagy operációs rendszer felderítése) nem kerül végrehajtásra. Ez a lépés némileg tolakodóbb, mint a lista letapogatás és gyakran ugyanolyan céllal használják. Ez lehetőséget biztosít a célhálózat finom felderítésére anélkül, hogy túlságosan felkeltené a figyelmet. Egy támadó számára sokkal hasznosabb azt tudni, hogy hány élő állomás van a célhálózatban, mint a lista letapogatás által visszaadott állomásneveknevek és IP címek halmaza. A rendszergazdák szintén hasznosnak fogják találni ezt a paramétert. Egyszerűen felderíthető vele a hálózatban elérhető állomások száma vagy ellenőrizhető egy kiszolgáló elérhetősége. Gyakran nevezik ezt a funkciót visszhang pásztázásnak is és sokkal megbízhatóbb, mint az üzenetszórási címre küldött viszhang kérés, mivel sok állomás nem válaszol az üzenetszórási címre küldött kérésre. Az -sP paraméter alapesetben egy ICMP visszhang kérést küld, valamint egy TCP csomagot a 80-as kapura. Ha a parancsot nem rendszergazdaként adjuk ki, csak egy SYN csomag kerül elküldésre (a connect() rendszerhívásonkeresztül) a célállomás 80-as kapujára. Ha rendszergazdaként a helyi hálózaton próbál állomásokat letapogatni, akkor egy ARP kérés (-PR) kerül elküldésres, hacsak nem adja meg a --send-ip paramétert. A nagyobb rugalmasság érdekében az -sP paraméter kombinálható bármelyik felderítési próbával (-P* paraméterek, kivéve a -PN paramétert). Ha ezeket a próbatípusokat használja, akkor az alapértelemzett próbák (ACK csomag és visszhang kérés) kimaradnak. Ha az Nmap programot futtató gép és a célállomás között szigorú szabályokkal működő tűzfal találhat, akkor ezeknek a fejlett technikáknak az alkalmazása mindenképpen ajánlott. Máskülönben kimaradhatnak állomások, ha a tűzfal eldobálja a próbákat, vagy a célállomások válaszait. -PN (Nincs visszhang) -PN Ezzel a paraméterrel az Nmap állomás felderítési lépése teljesen elhagyható. Normál esetben az Nmap ezt a lépést használja az aktív állomások meghatározására a további letapogatás előtt. Alapesetben az Nmap az erőteljesebb próbákat (kapuk letapogatása, változat érzékelés, operációs rebdszer érzékelése) csak azokon az állomásokon hajtja végre, amelyeket aktívnak érzékelt. Ha a -PN paraméterrel letiltja a felderítési funkciót, az Nmap valamennyi megadott célpont IP címén végrehajtja a kért letapogatási műveleteket. Tehát ha egy B osztályú címtartományt adott meg célpontként (/16), akkor mind a 65,536 IP cím letapogatásra kerül. Csakúgy, mint a lista letapogatásnál, a megfelelő állomás felderítési lépés kimarad, viszont a célpontok listájának kinyomtatása és a kilépés helyett az Nmap folytatja a kért műveletek végrehajtását és feltételezi, hogy valamennyi célpont aktív. A helyi ethernet hálózaton lévő gépeken az ARP letapogatás ekkor is végrehajtásra kerül (hacsak a --send-ip paramétert meg nem adja), mivel a további letapogatásokhoz az Nmap-nek szüksége van a MAC címre. Ennek a paraméternek a régi meghatározása a P0 volt, de átnevezésre került, hogy megakadályozható legyen a protokoll visszhang PO paraméterével való keveredése. -PS [kapulista] (TCP SYN visszhang) -PS SYN visszhang Ez a paraméter egy beállított SYN zászlójú üres TCP csomagot küld a célpont felé. Az alapértelmezett célkapu a 80-as (ez fordítási időben megváltoztatható az nmap.h) fájlban a DEFAULT_TCP_PROBE_PORT_SPEC paraméterrel. Futásidőben is megadható más célkapu paraméterként. A szintaxis ugyanaz, mint a -p paraméternél, kivéve hogy a kaputípus megadása - mint például a T: - nem engedélyezett. Néhány példa: -PS22 és -PS22-25,80,113,1050,35000. Figyeljen arra, hogy a -PS paraméter és a kapulista között nem lehet szóköz. Ha több kaput is megadott, a próbák párhuzamosan kerülnek végrehajtásra. A beállított SYN zászló azt sugallja a célpontnak, hogy Ön kapcsolatot kíván kezdeményezni. Normál helyzetben a célkapu zárva lesz és a célpont egy RST (reset) csomagot küld vissza. Ha a kapu nyitva van, a célpont végrehajtja a 3 lépéses kapcsolatfelépítés második lépését és egy SYN/ACK TCP csomagot küld vissza. Ezután az Nmap-et futtató állomás egy RST csomag küldésével lebontja az éppen felépülő kapcsolatot ahelyett, hogy egy ACK csomag küldésével teljesen felépítené a kapcsolatot. Az RST csomagot nem az Nmap küldi, hanem a programot futtató állomás rendszermagja, válaszul a nem várt SYN/ACK csomagra. Az Nmap nem foglalkozik azzal, hogy a kapu nyitott vagy zárt. Mind az RST mind a SYN/ACK válasz azt jelzi, hogy a célállomás elérhető és válaszol. Unix rendszereken kizárólag a kiemelt root felhasználó képes nyers TCP csomagok küldésre és fogadására. Normál felhasználók esetén egy kerülő megoldást alkalmazunk a connect() rendszerhívás használatakor, minden egyes kapu esetén. Ennek során egy kapcsolat felépítését kezdeményező SYN csomagot küldünk a célpont felé. Ha a connect() sikeresen vagy az ECONNREFUSED hibával tér vissza, akkor az alsóbb TCP verem vagy SYN/ACK vagy RST csomagot fogadott. Ilyenkor a célállomás elérhetőnek lesz jelölve. Ha a kapcsolódási kísérlet az időzítés lejártáig függőben marad, a célállomás elérhetetlenként lesz jelölve. Ugyanez a kerülőút kerül alkalmazásra az IPv6 kapcsolatok esetén is, mivel jelenleg az Nmap nem rendelkezik nyers IPv6 csomagok összeállításának képességével. -PA [kapulista] (TCP ACK Visszhang) -PA ACK visszhang A TCP ACK visszhang próba meglehetősen hasonlít az előzőekben tárgyalt SYN visszhang próbához. A különbség annyi, hogy a SYN zászló helyett az ACK zászló a beállított állapotú. Az ACK csomag jelzi, hogy a csomagot küldő fél készen áll az adatok fogadására a felépített kapcsolaton keresztül. Azonban jelen esetben nincs ilyen létező kapcsolat. A célállomások ilyenkor szinte minden esetben egy RST csomagot küldenek, felfedvén ezzel a jelenlétüket. A -PA paraméter a SYN próbához hasonlóan ugyanazt az alapértelmezett kaput használja és ugyanolyan formátumban adható át neki más célkapuk listája is. Ha nem kiemelt felhasználó próbálja használni ezt a funkciót, vagy a célpont IPv6 formátumú, akkor az előzőekben már tárgyalt kerülőút kerül alkalmazásra. Azonban jelen esetben ez nem tökéletes, mivel a connect() valójában SYN csomagot küld, nem ACK csomagot. Azért található meg mind a SYN, mind az ACK próba, hogy a lehető legjobban megnöveljük az esélyét a tűzfalak megkerülésének. A legtöbb rendszergazda úgy állítja be az útválasztóit és más egyszerű tűzfalait, hogy a nyilvános szolgáltatások felé tartó forgalom (pl. céges web- vagy levelező kiszolgáló) kivételével minden bejövő SYN csomagot dobjon el. Ez megakadályozza a bejövő forgalmat a céges hálózatba, viszont a felhasználók részére zavartalan kimenő forgalmat biztosít az Internet felé. Ez a nem-állapottartó megközelítés kevesebb erőforrást igényel a tűzfalakon/útválasztókon és széles körben támogatott. A Linux Netfilter/iptables tűzfalprogramja a --syn paraméteren keresztül valósítja meg ezt a nem-állapottartó működést. Az ilyen állapot nélküli tűzfalszabályok a SYN visszhang próbákat (-PS) nagy valószínűséggel elutasítják, ha azok zárt kaput céloznak. Ilyenkor az ACK próba sikeresen vágja át magát ezeken a szabályokon. Más általánosan használt tűzfalak állapottartó szabályok használatával utasítják el a nem várt csomagokat. Kezdetben ez a jellemző csak a felső kategóriás tűzfalakban volt megtalálható, de az utóbbi években egyre inkább elterjed az alsóbb kategóriákban is. A Linux Netfilter/iptables rendszere a --state paraméteren keresztül valósítja ezt meg, melyben a csomagokat a kapcsolat állapota alapján kategorizálja. Az ilyen rendszerek ellen a SYN próbák hatásosabbak, mivel a nem várt ACK csomagokat hamisnak tekintik és eldobják. Ezt a zavart úgy lehet elhárítani, ha mind a SYN, mind ACK próbát végrehajtjuk a -PS és -PA paraméterek megadásával. -PU [kapulista] (UDP Visszhang) -PU UDP visszhang Egy újabb állomás felderítési módszer az UDP visszhang próba, mely során egy üres (hacsak nem adja meg a --data-length paramétert) UDP csomagot küldünk a megadott kapu felé. A kapulista formátuma megegyezik az előző pontokban tárgyalt -PS és -PA paraméterekével. Ha nem adunk meg kaput, akkor alapértelmezettként a 31338-as kapu kerül használatra. Ez fordítási időben megváltoztatható az nmap.h állomány DEFAULT_UDP_PROBE_PORT_SPEC paraméterén keresztül. Ennél a letapogatásnál nem kifejezetten jó, ha egy nyitott kapuval próbálkozunk, ezért választunk egy magas számú, nagy valószínűséggel nem használt kaput. Ha a célponton egy zárt kaput tapogatunk le az UDP próbával, a célállomásból kicsalhatunk egy kapu nem elérhető (port unreachable) ICMP válaszcsomagot. Ez jelzi az Nmap-nek, hogy a célpont él és elérhető. Bármilyen más ICMP hibaüzenet (pl. állomás/hálózat nem elérhető, TTL élettartam lejárt) azt jelzi, hogy a célállomás nem érhető el. A válasz hiányát szintén így értelmezi a program. Ha nyitott kaput érünk el, a legtöbb szolgáltatás figyelmen kívül hagyja az üres csomagot és nem küld vissza semmilyen választ. Ezért használjuk alapértelmezésként a 31338-as kaput, melyet nagy valószínűséggel nem használ semmi. Néhány szolgáltatás, mint például a chargen válaszol az üres csomagokra is, mely így szintén azt jelzi, hogy a célpont elérhető. A legfőbb előnye ennek a letapogatásnak, hogy megkerüli azokat a szűrőket és útválasztókat, melyek kizárólag a TCP forgalmat figyelik. Például a program készítőjének volt egy Linksys BEFW11S4 vezeték nélküli útválasztója, mely a külső csatolóján az összes TCP kaput szűrte. Azonban az UDP próbák ellen védtelen volt. -PE; -PP; -PM (ICMP Visszhang Típusok) -PE -PP -PM ICMP visszhang Az előzőekben tárgyalt szokatlan TCP és UDP állomás felderítési típusok mellett az Nmap képes a széles körben elterjedt ping program által használt csomagok küldésére is. Az Nmap egy 8-as típusú (visszhang kérés) ICMP csomagot küld a cél IP címre és egy 0-ás típusú (visszhang válasz) csomagot vár vissza az elérhető állomásoktól. A hálózati felderítők bánatára a legtöbb állomás és tűzfal blokkolja ezeket a csomagokat ahelyett, hogy az RFC 1122 leírás szerint válaszolna rájuk. Emiatt a kizárólag ICMP alapú letapogatások ritkán adnak megbízható eredményt ismeretlen célpontok felderítésekor. Azonban belső hálózatokat felügyelő rendszergazdák számára praktikus és hasznos eszköz lehet. Használja a -PE paramétert a visszhang kérés engedélyezésére. Noha a visszhang kérés a szabványos ICMP kérés, az Nmap ennél tovább megy. Az ICMP szabvány (RFC 792) emellett meghatároz még időbélyeg kérést (13-as kód), információ kérést (15-ös kód) és címmaszk kérést (17-es kód) is. Noha látszólag ezek a kérések arra szolgálnak, hogy információkat szerezzünk (például címmaszk vagy időbélyeg), de emellett könnyen használhatóak állomások felderítésére is. Amelyik rendszer válaszol az élő és elérhető. Az Nmap jelenleg nem támogatja az információ kérés csomagot, mivel ezt nem támogatják széles körben. Az RFC 1122 ragaszkodik ahhoz, hogy az állomásoknak nem kellene támogatniuk ezeket az üzeneteket. Az időbélyeg és a címmaszk kérések a -PP és a -PM paramétereken keresztül küldhetőek el. Az időbélyeg válasz (14-es ICMP kód) vagy a címmaszk válasz (18-as kód) elárulja, hogy az állomás elérhető. Ezek a kérések különösen akkor válnak értékessé, ha a rendszergazda letiltotta a visszhang kéréseket, miközben elfelejtett, hogy más ICMP kérések is használhatóak erre a célra. -PO [protokollista] (IP Protokoll Visszhang) -PO IP Protokoll visszhang Egy másik állomás federítési módszer az IPProto visszhang, amely az IP fejléc protokoll mezőjében megadott típusú IP csomagokat küld el. A protokoll lista ugyanolyan formátumú, mint az előzőekben tárgyal TCP és UDP felderítési paramétereknél használ kapulista. Ha nincs megadva protokoll, akkor alapértelmezettként ICMP (1-es protokoll), IGMP (2-es protokoll és IP-in-IP (4-es protokoll) csomagok lesznek elküldve. Az alapértelmezett protokollok fordítási időben adhatók meg az nmap.h állomány DEFAULT_PROTO_PROBE_PORT_SPEC változójában. Figyeljen arra, hogy az ICMP, IGMP, TCP (6-os protokoll és UDP (17-es protokoll) protokollok esetén a csomagok további fejlécekkel kerülnek elküldésre, míg más protokolloknál az IP fejléc mögött más adat nem kerül elküldésre (kivéve, ha a --data-length paramétert is megadta). Ez a felderítési metódus kétféle választ vár. Vagy az elküldött protokollnak megfelelő válasz érkezik, vagy egy 'Protocol Unreachable' ICMP üzenet, mely szerint az állomás nem támogatja az adott protokollt (mellyel el is árulta a létezését). -PR (ARP Visszhang) -PR ARP visszhang Az Nmap egyik leggyakoribb használata a helyi ethernet hálózat letapogatása. A legtöbb helyi hálózaton, különösen melyek az áldott RFC1918 alapú privát címtartományt használják, az IP címek legnagyobb része általában nincs használatban. Amikor az Nmap nyers IP csomagot próbál küldeni (például egy ICMP visszhang kérést), az operációs rendszernek meg kell határoznia a célpont IP címe alapján a hardvercímet (ARP) azért, hogy az ethernet keretet megfelelően tudja címezni. Ez gyakran lassú és problémás, mivel az operációs rendszereket nem úgy tervezik, hogy rövid ídő alatt több millió ARP kérést küldjenek el elérhetetlen állomások felé. Az ARP letapogatásnál az ARP kéréseket az Nmap program kifinomult algoritmusára bízzuk. Ha itt válasz érkezik, akkor már nem szükséges az IP alapú visszhang kérésekkel foglalkozni, mivel a célpont elérhető. Ezért az ARP letapogatás sokkal gyorsabb és megbízhatóbb, mint az IP alapú letapogatások. Ezért ezt a letapogatást az Nmap alaphelyzetben elvégzi, ha úgy érzékeli, hogy a célpont a helyi ethernet hálózaton található. A helyi hálózaton az Nmap még akkor is az ARP letapogatást fogja végrehajtani, ha más visszhang alapú letapogatást adtunk meg (mint például a -PE vagy a -PS). Ha egyáltalán nem kívánja használni az ARP letapogatást, adja meg a --send-ip paramétert. --traceroute (Útvonal nyomkövetése az állomáshoz) --traceroute Útvonal nyomkövetése az állomáshoz Az útvonal nyomkövetése a letapogatás után történik meg, a letapogatás eredményének figyelembe vételével. A nyomkövetéshez a célponton elérhető kapuk és protokollok közül azok lesznek felhasználva, melyekkel a célpont nagy valószínűséggel elérhető. A nyomkövetés a kapcsolódási letapogatás (connect (-sT)) és az üresjárati letapogatás (idle (-sI)) kivételével minden letapogatási típussal működőképes. Minden nyomkövetés az Nmap dinamikus időzítési modelljét használja és párhuzamosan kérül végrehajtásra. A nyomkövetéskor a csomagokat alacsony élettartam (time-to-live (TTL)) értékkel küldjük el, hogy az útvonalon lévő közbenső állomásokból az Időzítés letelt (Time Exceeded) ICMP hibaüzenetet tudjunk kicsalni. Alapesetben a nyomkövetésnél TTL=1 értékkel kezdünk és addig növeljük a TTL értékét, amíg el nem érjük a célállomást. Az Nmap nyomkövetése magas TTL értékkel indít és egészen nuuláig csökken. A visszafelé történő kereséssel és egy ügyes gyorstároló algoritmussal az Nmap felgyorsítja a több állomáson keresztül végzett nyomkövetést. Átlagban az Nmap 5-10 csomaggal kevesebbet küld el állomásonként, de ez nagyban függ a hálózat állapotától. Ha csak egy alhálózat letapogatása történik (pl. 192.168.0.0/24), az Nmap a legtöbb állomáshoz valószínűleg csak egy csomagot küld. --reason (Állomás- és kapuállapot oka) --reason Állomás- és kapuállapot oka Megjeleníti, hogy az egyes állomások és kapuk miért lettek a megadott állapotúnak jelölve. Ez a paraméter megjeleníti annak a csomagnak a típusát, amely az állomás vagy kapu állapotát meghatározta. Például egy RST csomag egy zárt kapuról vagy egy visszhang válasz egy működő állomásról. Az Nmap által szolgáltatott információk a letapogatás vagy a visszhang típusától függenek. A SYN letapogatás és a SYN visszhang (-sS és -PT) eredményei például nagyon részletesek, míg a TCP kapcsolódási letapogatás és visszhang (-sT) eredményei korlátozottak a connect rendszerhívás megvalósítása miatt. Ezt a jellemzőt a hibakeresési paraméter (-d) automatikusan engedélyezi. Az eredmények egy XML fájlban tárolódnak akkor is, ha ezt a paramétert nem adja meg. -n (Nincs DNS feloldás) -n Utasítja az Nmap programot, hogy soha ne végezzen fordított DNS feloldást az aktívnak talált IP címeken. Mivel a DNS még az Nmap beépített párhuzamos DNS feloldójával is lassú lehet, ennek a paraméternek a megadása felgyorsíthatja a letapogatást. -R (DNS feloldás minden célpontra) -R Utasítja az Nmap programot, hogy mindig végezzen fordított DNS feloldást a célpontok IP címeire. Normál helyzetben csak az elérhető (online) állomásokon történik fordított DNS feloldás. --system-dns (Használja a rendszer DNS feloldóját) --system-dns Alaphelyzetben az Nmap a névfeloldást maga végzi úgy, hogy a rendszeren beállított névkiszolgáló felé közvetlenül küldi el a kéréseket és vár a válaszra. A teljesítmény javítása érdekében több kérés kerül elküldésre párhuzamosan (gyakran többszáz). A rendszer DNS feloldójának használatához adja meg ezt a paramétert (egyszerre egy IP a getnameinfo() rendszerhíváson keresztül). Ez sokkal lassabb és ritkán hasznos, kivéve ha valamilyen hibát talál az Nmap párhuzamos feloldójában (kérjük jelezze, ha így van). Az IPv6 letapogatásokhoz mindig a rendszer feloldóját használja a program. --dns-servers <server1[,server2],...> (A fordított DNS feloldáshoz használt kiszolgálók) --dns-servers Alaphelyzetben az Nmap a DNS kiszolgálók adatait a resolv.conf fájlból (UNIX) vagy a regisztrációs adatbázisból (Windows) próbálja meg kinyerni. Ezzel a paraméterrel Ön más kiszolgálókat is megadhat. A program nem veszi figyelembe ezt a paramétert, ha a --system-dns paramétert használja, vagy IPv6 letapogatást hajt végre. Több DNS kiszolgáló használat gyakran felgyorsítja a feloldást, különösen ha a célpont IP tartományának meghatalmazott kiszolgálóját használja. Ezzel a paraméterrel fokozható a rejtőzködés is, mivel a kérések tküldhetők több rekurzív DNS kiszolgálón is. Szintén hasznos lehet ez a paraméter a magánhálózatok letapogatásakor. Néha csak néhány névkiszolgáló ad vissza megfelelő fordított DNS információkat és nem mindig tudhatja, hogy ezek hol vannak. Letapogathatja a hálózatot az 53-as kapura keresve (esetleg változat érzékeléssel együtt), ezután kipróbálhatja a lista alapú letapogatást (-sL) egyesével megadva a névkiszolgálókat a --dns-servers paraméterben addig, amíg meg nem találja a megfelelőt. Bár az Nmap funkciói folyamatosan bővültek az évek folyamán, kezdetben még csak egy hatékony kapuletapogató volt és ez is maradt a fő funkciója. Az egyszerű nmap célpont parancs kiadásával több, mint 1660 TCP kaput tapogathatunk le a célpont gépen. Míg a legtöbb kapuletapogató hagyományosan csak nyitott vagy zárt csoportba sorolja a kapukat, az Nmap sokkal finomabban dolgozik. A kapukat hat csoportba sorolja: nyitott, zárt, szűrt, szűretlen, nyitott|szűrt, vagy zárt|szűrt. Ezek nem a kapu valódi állapotát jelzik, hanem azt, hogy az Nmap hogyan látja őket. Például a célponttal egyező hálózatból induló Nmap letapogatás mutathatja a 135/tcp kaput nyitottnak, míg ugyanabban az időben, ugyanolyan paraméterekkel az Internet felől a letapogatás mutathatja a kaput szűrt állapotúnak. nyitott Egy alkalmazás ezen a kapun aktívan fogadja a TCP kapcsolatokat vagy az UDP csomagokat. A kapuletapogatás elsődleges célja ezeknek a felderítése. Biztonság-tudatos emberek tudják, hogy minden nyitott kapu sugárút egy támadáshoz. A támadók és a tesztelők szeretnék kihasználni ezeket a nyitott kapukat, míg a rendszergazdák megpróbálják lezárni, vagy tűzfallal védeni őket anélkül, hogy a jogosult felhasználókat akadályoznák a használatban. A nyitott kapuk nem csak biztonsági szempontból lehetnek érdekesek, mivel valamilyen hálózaton keresztül elérhető szolgáltatást mutatnak. zárt Egy zárt kapu elérhető (fogadja az Nmap próbacsomagjait és válaszol rájuk), de nem fut rajta semmilyen alkalmazás. Segítséget nyújtanak annak meghatározásában, hogy az IP címhez tartozó állomás működik (állomás felderítés, vagy visszhang letapogatás), valamint felhasználhatók az operációs rendszer meghatározására is. Mivel a zárt kapuk elérhetők, érdemes lehet őket később ismét letapogatni, hátha menet közben nyitottá válnak. A rendszergazdáknak érdemes figyelni arra, hogy az ilyen kapukat tűzfallal blokkolják. Ezután ezek a kapuk szűrt állapotot fognak mutatni, ahogy azt a következő rész is mutatja. szűrt Az Nmap nem tudja meghatározni, hogy a kapu nyitott-e, mert egy csomagszűrő megakadályozza, hogy a próbák eljussanak a kapuig. A szűrés történhet külön tűzfallal, útválasztó szabályokkal vagy az állomásra telepített tűzfal programmal. Ezek a kapuk zavarják a támadókat, mivel nagyon kevés információt közölnek. Néhány esetben visszaküldhetnek ICMP hibaüzeneteket (pl. ICMP 3-as típus 13-as kód: a célpont nem érhető el, a kommunikáció tiltott), de a legáltalánosabb, hogy a szűrők egyszerűen eldobálják a próbacsomagokat. Ez arra készteti az Nmap programot, hogy néhányszor újra megpróbálja a kapcsolódást, hogy kiszűrhetőek legyenek a hálózati hiba miatti csomagvesztések. Ez viszont drámai módon lelassítja a letapogatást. szűretlen A szűretlen állapot azt jelenti, hogy a kapu elérhető, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy zárt vagy nyitott. Csak a tűzfal szabályok feltérképezésére használt ACK letapogatás sorolja a kapukat ebbe a csoportba. A szűretlen kapuk ismételt letapogatása más módszerekkel (pl. Window, SYN vagy FIN letapogatás) segíthet a kapu állapotának pontosabb meghatározásában. nyitott|szűrt Az Nmap akkor sorolja a kapukat ebbe a csoportba, ha nem tudja meghatározni, hogy nyitott vagy szűrt. Ez olyan letapogatási típusoknál fordul elő, amelynél a nyitott kapu nem ad választ. A válasz hiánya jelentheti azt is, hogy egy csomagszűrő eldobta a próbacsomagot vagy a visszaadott választ. Így az Nmap nem tudja bioztosan meghatározni, hogy a kapu nyitott vagy szűrt. Az UDP, az IP protokoll, a FIN, a Null és az Xmas letapogatás minősíti így a kapukat. zárt|szűrt Ezt az állapotot akkor adja vissza az Nmap, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu zárt vagy szűrt állapotú. Csak az IP ID üresjárati letapogatásnál használt. Mint kezdő autószerelő, több órás küzdelmet folytattam azért, hogy a munkához szükséges legelemibb szerszámok (kalapács, ragasztószalag, csavarkulcs stb.) kéznél legyenek. Miután szánalmas kudarcot vallottam, elvontattam a tragacsomat egy igazi szerelőhöz. Ő szintén sokáig kotorászott egy óriási szerszámos ládában de végül előhúzta a megfelelő ketyerét, amivel aztán könnyedén elvégezte a munkát. A kapuletapogatás művészete is hasonló. A szakértők ismerik a letapogatási technikák százait és minden feladathoz a megfelelőt (vagy több kombinációját) használják. Másfelől viszont a gyakorlatlan felhasználók és a szkriptkölykök minden feladathoz az alap SYN letapogatást használják. Mivel az Nmap ingyenesen elérhető, így a mesteri letapogatás egyetlen határa a tudás. Így természetesen legyőzi az autóipart, ahol már annak a meghatározásához is elég sok szaktudás kell, hogy miféle szerszámra lesz szükség. Ráadásul ezt még meg is kell venni egy rakás pénzért. A legtöbb letapogatási technikát kizárólag kiemelt felhasználók érik el. Ez azért van, mert ezek a technikák nyers csomagok küldésével dolgoznak, melyhez rendszergazdai hozzáférés szükséges. Windows rendszereken is ajánlatos rendszergazda szintű felhasználóként használni a programot még akkor is, ha a WinPcap programkönyvtár elérhető az operációs rendszerhez. A rendszergazda szintű használat az Nmap 1997-es megjelenésekor egy komoly korlátozás volt, mivel akkoriban a legtöbb felhasználónak csak korlátozott parancshéj hozzáférése volt. Ma már más a helyzet. A számítógépek olcsóbbak, sokkal több ember kapcsolódik folyamatosan az Internetre és az asztali Unix rendszerek (mint például a Linux és a Mac OS X) is jobban elterjedtek. Ma már elérhető az Nmap Windows környezetben is, így még több gépen használható. Mindezeknek köszönhetően egyre kevesebb helyen kell az Nmap programot korlátozott parancshéj alatt futtani. Ez jó dolog, mivel a kiemelt felhasználóknak nyújtott szolgáltatások teszik a programot erőteljessé és rugalmassá. Bár az Nmap a lehető legpontosabb eredményre törekszik, nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden eredménye a célállomás (vagy egy előtte lévő tűzfal) által visszaküldött csomagokon alapul. Ezek lehetnek megbízhatatlan állomások, melyek szándékosan megtévesztő válaszokat küldenek. Meglehetősen elterjedtek az olyan állomások, melyek az Nmap próbáira nem úgy válaszolnak, ahogyan azt az RFC szabványok meghatározzák. A FIN, NULL és Xmas letapogatások különösen érzékenyek az ilyen problémákra. Ezek a problémák erősen kötődnek egyes letapogatási típusokhoz, így a megfelelő letapogatások leírásainál részletesen is foglalkozunk velük. Ebben a szakaszban található az Nmap által támogatott tucatnyi letapogatási technika leírása. Egyszerre csak egyféle technika használható. Kivételt képez az UDP letapogatás (-sU), mely bármelyik TCP letapogatással kombinálható. A letapogatások típusának megadása a következő formátumban lehetséges: -sC, ahol a C a letapogatás nevének egy kiemelt betűje, általában az első. Az egyetlen kivétel a sokak által utált FTP ugráló letapogatás (-b). Alapértelmezetten az Nmap egy SYN letapogatást hajt végre. Kivétel, ha a felhasználónak nincs megfelelő jogosultsága nyers csomagok küldésére, vagy a célpont címe IPv6 formátumú. Ilyenkor a hagyományos connect() letapogatás történik. Az ebben a szakaszban felsorolt letapogatásokat csak kiemelt felhasználók hajthatják végre. Normál felhasználók csak a connect() és az FTP ugráló letapogatásra jogosultak. -sS (TCP SYN letapogatás) -sS SYN letapogatás A SYN letapogatás az alapértelmezett és a legelterjedtebb letapogatás, nem véletlenül. Gyorsan végrehajtható, gyors hálózatokon másodpercenként több ezer kapu lepróbálható anélkül, hogy tolakodó tűzfalak zavarnák a folyamatot. A SYN letapogatás eléggé diszkrét és rejtett, mivel sosem fejeződik be a TCP kapcsolat felépítése. Bármelyik megfelelő TCP veremmel működik, ellentétben a FIN/NULL/Xmas, a Maimon vagy az üresjárati letapogatással, melyek erősen függnek az egyes operációs rendszerek egyedi veremkialakításától. Szintén előnyös, hogy tisztán megkülönböztethetők a nyitott, zárt és szűrt kapuállapotok. Ezt a technikát gyakran nevezik félig nyitott letapogatásnak is, mivel sosem jön létre egy teljes TCP kapcsolat. Egy SYN csomag elküldésével szimuláljuk egy kapcsolat felépítését és várunk a válaszra. A SYN/ACK válasz jelzi, hogy a kapu fogadja a kapcsolódást (nyitott), az RST (reset) pedig azt, hogy nem. Ha néhány ismétlés után sem érkezik válasz, a kapu szűrt állapotúként lesz jelölve. Szintén ezt a jelölést kapja, ha egy ICMP nem elérhető hibaüzenet (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) érkezik. -sT (TCP connect letapogatás) -sT connect() letapogatás Ha a SYN letapogatás nem érhető el, akkor a TCP connect() letapogatás válik alapértelmezetté. Ez akkor történik meg, ha a felhasználónak nincs jogosultsága nyers adatcsomagokkal dolgozni, vagy ha a célpont IPv6 címet használ. A nyers csomagok használata helyett az Nmap átadja a célpont címét és a célkapu számát az operációs rendszernek, hogy az építse fel a kapcsolatot a connect() rendszerhívás segítségével. Ugyanezt a magas szintű rendszerhívást használják a böngészők, a P2P kliensek és más hálózati alkalmazások is a kapcsolatok felépítéséhez. Ez része a Berkeley Sockets API néven ismert programozási felületnek. Az Nmap ilyenkor a nyers válaszcsomagok beolvasása helyett ezt a felületet használja az egyes kapcsolatok állapotának lekérdezésére. Ha a SYN letapogatás elérhető, általában jobb azt választani. Az Nmap sokkal jobban kézben tudja tartani a nyers csomagokat, mint a magasabb szintű connect() rendszerhívást. A SYN letapogatás félig nyitott kapcsolataival ellentétben a rendszerhívás teljesen felépíti a kapcsolatot a célponttal. Ez nem csak tovább tart, de több adatcsomagra is van szükség ugyanannyi információ megszerzéséhez. Ráadásula célpont naplózhatja is a kapcsolódást. Egy rendes behatolás érzékelő még jelezhet is, bár a legtöbb gépen nincs ilyen riasztórendszer. Az átlagos Unix rendszereken a legtöbb szolgáltatás bejegyzést készit a rendszernaplóba a kapcsolatról, amit ráadásként még kiegészíthet egy hibaüzenettel is, ha a kapcsolatot adatküldés nélkül azonnal megszakítjuk. Néhány szánalmas szolgáltatás ilyenkor összeomlik, bár ez nem túl jellemző. Ha egy rendszergazda rengeteg, azonos helyről érkező kapcsolódást lát a rendszernaplóban, azonnal tudni fogja, hogy connect() letapogatás áldozata lett. -sU (UDP letapogatások) -sU UDP letapogatás Bár a legismertebb Internetes szolgáltatások a TCP protokollt használják, azért az UDP alapú szolgáltatások is széles körben elterjedtek. A három legismertebb a DNS, az SNMP és a DHCP (a használt kapuk: 53, 161/162 és 67/68). Mivel az UDP letapogatás általában lassabb és sokkal bonyolultabb, mint a TCP, néhány biztonsági felülvizsgáló nem is figyel ezekre a kapukra. Ez nagy hiba, mivel eléggé elterjedtek a kihasználható UDP alapú szolgáltatások és a támadók bizonyosan nem hagyják figyelmen kívül ezeket. Szerencsére az Nmap segít leltárba foglalni az UDP kapukat is. Az UDP letapogatás az -sU paraméterrel indítható. Kombinálható valamilyen TCP letapogatással, mint például a SYN letapogatás (-sS), így egyidőben mindkét protokoll ellenőrizhető. Az UDP letapogatás úgy működik, hogy egy üres (adat nélküli) UDP fejlécet küldünk minden egyes célkapura. Ha ICMP "Kapu nem elérhető" hiba (3-as típus, 3-as kód) érkezik vissza, a kapu zárt. Más típusú ICMP "nem elérhető" hibák esetén (1, 2, 9, 10 vagy 13) a kapu szűrt. Alkalmanként egy szolgáltatás valamilyen UDP csomagot küldhet vissza, ezzel jelezve, hogy a kapu nyitott. Ha néhány megismételt próba után sem érkezik válasz, a kapu jelölése nyitott|szűrt. Ez azt jelenti, hogy a kapu lehet nyitott, vagy egy csomagszűrő blokkolja az átvitelt. A szolgáltatások verzióletapogatása (-sV) segíthet elkülöníteni a ténylegesen nyitott kapukat a szűrt kapuktól. Az UDP letapogatás legnagyobb kihívása a gyors végrehajtás. A nyitott és a szűrt kapuk ritkán küldenek vissza valamilyen választ, arra kényszerítve az Nmap programot, hogy az időzítés lejártáig várakozzon, majd megismételje a próbát azt feltételezve, hogy a próba vagy a válasz elveszett. A zárt kapuk gyakran még nagyobb problémát jelentenek. Ezek általában egy ICMP "Kapu nem elérhető" hibaüzenetet küldenek vissza. De az RST csomagokkal ellentétben, melyeket a zárt TCP kapuk küldenek vissza válaszként a SYN vagy a connect() letapogatásra, a legtöbb állomás alapból korlátozza az elküldhető ICMP "Kapu nem elérhető" oüzenetek mennyiségét. A Linux és a Solaris operációs rendszerek különösen szigorúak ebből a szempontból. Például a Linux 2.4.20-as rendszermagja a "Célállomás nem elérhető" üzenetekből csak másodpercenként egyet enged elküldeni (a net/ipv4/icmp.c fájlban). Az Nmap észleli ezt a korlátozást és képes eléggé lelassítani a próbákat, hogy megelőzze a hálózat elárasztását olyan haszontalan csomagokkal, melyeket a célállomás úgyis eldobna. Sajnos a Linux stílusú, egy csomag/másodperc korlátozás miatt a teljes 65536 UDP port letapogatása több,mint 18 óráig tart. Néhány ötlettel felgyorsítható az UDP letapogatás: több állomás letapogatása párhuzamosan, a legáltalánosabb kapuk letapogatása először, letapogatás tűzfalon belülről és a lassú állomások átugrása a --host-timeout paraméter megadásával. -sN; -sF; -sX (TCP NULL, FIN és Xmas letapogatás) -sN -sF -sX NULL letapogatás FIN letapogatás Xmas letapogatás Az Nmap ennek a három letapogatásnak a segítségével (a --scanflags paraméter segítségével még több lehet, erről bővebben a következő szakaszban) kiaknázza azt a hajszálnyi rést, mely a TCP RFC leírásban található és így tesz különbséget a nyitott és a zárt kapuk között. A 65-dik oldalon ez áll: ha a célkapu ZÁRT .... egy RST bitet nem tartalmazó bejövő csomagra válaszként egy RST csomagot kell küldeni. A következő oldalon azt tárgyalja, hogy egy nyitott kapura SYN, RST vagy ACK bit nélküli csomag valószínűtlen, hogy érkezne, de ha mégis ez történne, a csomagot el kell dobni. Ha olyan rendszereket tapogatunk le, amelyek megfelelnek ennek az RFC leírásnak, akkor bármilyen olyan próbacsomag, amely nem tartalmazza a SYN, ACK vagy RST bitet egy RST választ fog kiváltani, ha a célkapu zárt és nem vált ki választ, ha a célkapu nyitott. Amíg ez a három bit nem szerepel, a másik három bit (FIN, PSH, URG) tetszőleges kombinációja használható. Az Nmap ezt három letapogatási típussal használja ki: NULL letapogatás (-sN) Nem állít be egyetlen bitet sem (a TCP zászlók értéke 0) FIN letapogatás (-sF) Csak a TCP FIN bitet állítja be. Xmas letapogatás (-sX) Beállítja a FIN, PSH és URG zászlókat, így a csomag olyan lesz, mint a karácsonyfa. Mindhárom letapogatás ugyanúgy viselkedik, az egyetlen különbség a próbacsomagban beállított zászlók között van. Ha válaszként RST csomag érkezik, a kapu besorolása zárt lesz, míg ha nem érkezik válasz, a besorolás nyitott|szűrt. Ha válaszként ICMP "nem elérhető" (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) hiba érkezik, a kapu jelölése szűrt lesz. Ezeknek a letapogatásoknak a legnagyobb előnye, hogy könnyen átcsúsznak egyes nem-állapottartó tűzfalakon és csomagszűrő útválasztókon. Másik előnyük, hogy némileg rejtettebbek, mint a hagyományok SYN letapogatás. Azért sokat ne várjunk - a legtöbb modern behatolásérzékelő (IDS) képes észlelni ezt a fajta letapogatást. Nagy hátrány, hogy nem minden rendszer követi szigorúan az RFC 793 előírásait. Számos rendszer RST csomagot küld vissza ezekre a letapogatásokra a kapu állapotától függetlenül. Emiatt az összes kapu zárt jelölést kap. A jelentősebb operációs rendszerek, melyek így tesznek: a Microsoft Windows, több CISCO eszköz, a BSDI és az IBM OS/400. Ennek ellenére a legtöbb Unix alapú operációs rendszer ellen használhatók ezek a letapogatások. Másik hátránya ezeknek a letapogatásoknak, hogy nemképesek különbséget tenni a nyitott és a szűrt kapuk között, így ezek a kapuk a nyitott|szűrtjelölést kapják. -sA (TCP ACK letapogatás) -sA ACK letapogatás Ez a letapogatás teljesen eltér az előzőekben tárgyaltaktól, mivel sosem határozza meg a nyitott (vagy a nyitott|szűrt) kapukat. Arra használható, hogy kikémleljük egy tűzfal szabályrendszerét, meghatározva hogy állapottartó vagy sem és hogy mely kapukat szűri. Az ACK letapogatás során olyan csomagokat küldünk a célpont felé, melynek csak az ACK zászlóját állítjuk be (kivéve, ha a --scanflags paramétert is használjuk). Szűrés nélküli rendszereknél mind a nyitott, mind a zárt kapuk RST csomagot küldenek vissza erre a próbára. Az Nmap ezeket a kapukat szűretlen jelzéssel látja el, így jelölve, hogy az ACK csomag eléri a kaput, de annak nyitott vagy zárt állapota nincs meghatározva. Azok a kapuk, melyek nem válaszolnak, vagy bizonyos ICMP hibaüzenetet (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) küldenek vissza, szűrt jelölést kapnak. -sW (TCP Window letapogatás) -sW Window letapogatás A Window letapogatás megegyezik az ACK letapogatással. Az egyetlen különbség, hogy kihasználja egyes rendszerek TCP megvalósításának jellegzetességét, így téve különbséget a nyitott és a zárt kapuk között, ahelyett hogy minden visszakapott RST csomag esetén a kaput szűretlennek jelölne. Ezt úgy éri el, hogy megvizsgálja a visszaküldött RST csomag Window szakaszát. Néhány rendszernél a nyitott kapu esetén a Window értéke pozitív, míg zárt kapunál nulla. Így pozitív Window érték esetén a kapu nyitott, míg nulla Window érték esetén a kapu zárt jelölést kap. Ez a letapogatás az interneten található rendszerek egy kis részének jellegzetességén alapul, így nem tekinthető teljesen megbízhatónak. Azoknál a rendszereknél, melyek nem így működnek az összes kapu zárt állapotot fog jelezni. Természetesen lehetséges, hogy a célpontnak nincs egyetlen nyitott kapuja sem. Ha a legtöbb letapogatott kapu zárt, de néhány elterjedt kapu (például a 22, 25, 53) szűrt állapotú, a rendszer legalábbis gyanús. Alkalmanként a rendszerek teljesen ellentétesen viselkednek. Ha a letapogatás 1000 nyitott és 3 zárt vagy szűrt kaput jelez, akkor valószínűleg pont az a 3 kapu a nyitott. -sM (TCP Maimon letapogatás) -sM Maimon letapogatás A Maimon letapogatás a felfedezője, Uriel Maimon után kapta a nevét. Ő a technikát a Phrack Magazine 49-es számában írta le (1996 November). Az Nmap, mely két számmal később jelent meg, szintén ismeri ezt a technikát. Az eljárás ugyanaz, mint a NULL, FIN és Xmas letapogatásnál, csak itt FIN/ACK csomagot küldünk el. Az RFC 793 (TCP) szerint egy ilyen csomag beérkezésekor mind a nyitott, mind a zárt kapunka RST csomagot kell küldenie válaszként. Uriel észrevette, hogy sok BSD alapú rendszer nyitott kapuk esetén egyszerűen eldobja ezeket a csomagokat. --scanflags (Testreszabott TCP letapogatás) --scanflags Az igazán képzett Nmap felhasználóknak nem kell magukat a programba beépített letapogatási típusokra korlátozniuk. A --scanflags paraméterrel saját letapogatási típusokat tervezhetnek, tetszőleges TCP zászlók használatával. Engedje szabadon a fantáziáját, hogy kitérhessen az olyan behatolásérzékelő rendszerek elől, amelyek gyártói csak átlapozták az Nmap leírását a szabályok megadásakor! A --scanflags paraméterezése történhet számmal (például 9 (PSH and FIN)) is, de a szimbolikus nevek használata sokkal könnyebb. Csak keverje össze az URG, ACK, PSH, RST, SYN és FIN zászlókat tetszőleges kombinációban. Például a --scanflags URGACKPSHRSTSYNFIN beállítja az összes zászlót, bár ez nem túl hasznos. A zászlók megadásának sorrendje nem lényeges. A kívánt zászlók megadása mellet megadhatja a TCP letapogatás típusát is (például -sA vagy -sF). Ezzel az alaptípussal meghatározhatja, hogy az Nmap hogyan értelmezze a válaszokat. Például a SYN letapogatásnál ha nem érkezik válasz, akkor a kapu állapota szűrt, míg a FIN letapogatásnál ugyanez nyitott|szűrt állapotot jelez. Az Nmap ugyanúgy viselkedik, mint az alap letapogatásnál, csak a próbacsomagban a megadott zászlókat fogja használni az alap letapogatás zászlói helyett. Ha nem ad meg alaptípust, a SYN letapogatást fogja használni. -sI <zombi állomás[:próbakapu]> (Üresjárati letapogatás) -sI Üresjárati letapogatás Ez a fejlett eljárás egy igazi vakon végzett TCP letapogatást hajt végre a célállomáson (ez azt jelenti, hogy a saját IP címéről semmilyen csomag nem lesz elküldve a célállomásra). Ehelyett kihasználjuk azt, hogy a zombi gépen megjósolható az IP töredezettségmező sorszámgenerátorának következő értéke és ezzel az oldaltámadással szerzünk információt a célgépen lévő nyitott kapukról. A behatolásérzékelő rendszerek úgy látják majd, hogy a letapogatás a zombi állomás felől érkezett (melynek élőnek kell lennie és meg kell felelnie bizonyos követelményeknek). Ez az elbűvölő letapogatás túl bonyolult ahhoz, hogy ebben a leírásban részletesen is foglalkozhassunk vele, ezért írtam egy részletes leírást róla, mely a címen olvasható. Amellett, hogy különösen rejtett, ezzel a letapogatással kihasználható a gépek közötti, IP alapú bizalmi viszony. A nyitott kapuk ebben az esetben a zombi gép nézőpontjából láthatóak nyitottnak. Megpróbálhat letapogatni egy célállomást több olyan zombi használatával, melyekről sejthető, hogy a célpont megbízhatónak tekinti (útválasztó vagy csomagszűrő szabályok alapján). A zombigép nevéhez kettősponttal elválasztva hozzáadhat egy kapuszámot is, ha le akarja tesztelni az IP ID változásait a zombigépen. Egyébként az Nmap a TCP visszhang próbakapuját (80) fogja használni. -sO (IP protokoll letapogatás) -sO Protokoll letapogatás Az IP protokoll letapogatással meghatározható, hogy a célállomás mely IP protokollokat (TCP, ICMP, IGMP stb.) támogatja. Technikai szempontból ez nem igazán kapuletapogatás, mivel a TCP és UDP kapuszámok helyett az IP protokoll számokon megy végig. Ugyanúgy a -p paramétert használja, csak itt a kapu száma helyett a protokoll számát kell megadni, az eredményeket ugyanolyan formátumban adja vissza, mint a kapuletapogatások és ugyanazt a letapogató motort használja, mint a kapuletapogatás. gy elég közel áll a kapuletapogatáshoz, hogy ide tartozzon. Amellett, hogy magában is hasznos, a protokoll letapogatáson látszik a nyílt forráskódú programok igazi ereje. Bár az alapötlet meglehetősen egyszerű, nem gondoltam, hogy bele kéne vennem a programba és nem is érkezett ilyen kérés felém. Aztán 2000 nyarán Gerhard Rieger fejében megfogalmazódott az ötlet, készített egy nagyszerű kiegészítést, melyben megvalósította a letapogatást és elküldte az nmap-hackers levelezőlistára. n beillesztettem az Nmap forrásfájába és másnap kiadtam egy új változatot a programból. Csak kevés kereskedelmi programnak vannak olyan lelkes felhasználói, akik megterveznék és tadnák a saját fejlesztéseiket! A protokoll letapogatás az UDP letapogatáshoz hasonlóan működik. Ahelyett, hogy a kapuszámokat váltogatná az UDP csomagban, IP fejléceket küldözget, melyben a 8 bites protokollmező változtatja. A fejlécek általában üresek, nem tartalmaznak adatot és egyáltalán nem felelnek meg a tesztelt protokollnak. Három kivétel van: A TCP, az UDP és az ICMP. Ezekhez a protokollokhoz létezik a megfelelő fejléc, mert egyrészt a legtöbb rendszer nem hajlandó egyébként elküldeni a csomagot, másrészt az Nmap rendelkezik az összeállításukhoz szükséges tudással. Ahelyett, hogy az ICMP "kapu nem elérhető" üzenetre várakozna, a protokoll letapogatás az ICMP protokoll nem elérhető üzenetre vár. Ha az Nmap bármelyik protokollnál bármilyen választ kap, akkor a protokoll nyitott jelölést kap. Ha egy ICMP "protokoll nem elérhető" hiba érkezik (típus 3, kód 2), akkor a protokoll zárt jelölést kap. Más ICMP hibaüzenetek (típus 3, kód 1, 3, 9, 10 vagy 13) esetén a protokoll szűrt jelölést kap (bár ez azt bizonyítja, hogy ugyanakkor az ICMP protokoll nyitott). Ha néhány ismétlés után sem érkezik válasz, akkor a protokoll nyitott|szűrt jelölést kap. -b <FTP átjátszó állomás> (FTP ugráló letapogatás) -b FTP ugráló letapogatás Az FTP protokoll egy érdekes lehetősége (RFC 959) az úgynevezett megbízott (proxy) FTP kapcsolat. Ez lehetővé teszi a felhasználónak, hogy csatlakozzon egy FTP kiszolgálóhoz, majd utasítsa a kiszolgálót, hogy fájlokat küldjön egy harmadik kiszolgálónak. Ez a lehetőség olyan sok visszaélésre alkalmas, hogy a legtöbb kiszolgáló nem is támogatja. Az egyik visszaélési lehetőség, hogy az FTP kiszolgálót kapuletapogatásra lehet használni egy harmadik állomás ellen. Egyszerűen arra kell utasítani az FTP kiszolgálót, hogy küldjön el egy fájlt a célállomás minden egyes érdekes kapujára. A hibaüzenetek jelzik, hogy a kapu nyitott, vagy zárt. Ez egy jó módszer a tűzfalak megkerülésére, mivel a szervezetek FTP kiszolgálói általában a tűzfalakon belül vannak, hogy a többi állomásnak szabad hozzáférése legyen a fájlokhoz. Az Nmap a -b paraméteren keresztül támogatja az FTP ugráló letapogatást, melynek formátuma a következő: felhasználói név:jelszó@kiszolgáló:kapu. A kiszolgáló a kihasználni kívánt FTP kiszolgáló neve, vagy IP címe. Csakúgy, mint egy hagyományos URL-nél, itt is elhagyható a felhasználói név:jelszó páros, ha a névtelen bejelentkezés engedélyezett (felhasználó: anonymous jelszó:-wwwuser@). Szintén elhaygható a kapu megadása (a bevezető kettősponttal együtt), ilyenkor az alapértelmezett FTP kaput (21) használja a program a kiszolgálón. Ez a sérülékenység az Nmap 1997-es megjelenésekor széles körben elterjedt volt, de mára már nagyrészt javították. Ennek ellenére még mindig találhatók sérülékeny FTP kiszolgálók, tehát megéri kipróbálni, ha már minden más kudarcot vallott. Ha egy tűzfal megkerülése a cél, tapogassa le a célhálózatot nyitott 21-es kaput után kutatva (vagy bármilyen FTP szolgáltatás után, ha az összes kaput vizsgálja változat ellenőrzésse), azután próbálja meg az ugráló letapogatást ezek használatával. Az Nmap megadja, hogy az állomás sérülékeny-e ebből a szempontból. Ha csak a nyomait szeretné eltakarni, akkor nem szükséges kizárólag a célhálózatban lévő gépekre korlátoznia magát. Mielőtt nekiállna sérülékeny FTP kiszolgálókat keresni az Interneten, jegyezze meg, hogy a rendszergazdák nem szeretik, ha a kiszolgálóikat ilyen célból próbálják kihasználni. Az előzőekben leírt letapogatási eljárások mellett az Nmap lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározza a letapogatni kívánt kapukat és a letapogatás sorrendjét (véletlenszerűen vagy sorban). Alapesetben az Nmap letapogatja az első 1024 kaput, valamint az nmap-services fájlban felsorolt kapukat és protokollokat. -p <kaputartomány(ok)> (Csak a megadott kapu letapogatása) -p Ezzel a paraméterrel megadhatja a letapogatni kívánt kapukat, így felülbírálhatja az alapértelmezést. Megadhatók egyedi kapuk és kaputartományok kötőjellel elválasztva (pl. 1-1023). A tartomány kezdő- és/vagy záróértéke kimaradhat, ilyenkor az Nmap az 1-et vagy a 65535-öt fogja használni. Tehát a -p- paraméterben megadható az is, hogy a letapogatás az 1-65535 intervalumban történjen meg. A nullás kapu letapogatása is lehetséges, amennyiben külön megadja. Ha az IP protokoll letapogatást használja (-sO), akkor ez a paraméter a letapogatni kívánt protokoll számát adja meg (0-255). Ha mind a TCP, mind az UDP kapukat letapogatja, külön megadhatja a protokollt a kapuszám előtti T: vagy U: minősítővel. A minősítő hatása addig tart, amíg másikat nem ad meg. Például a -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080 paraméter megadásával letapogatja az 53,111 és 137 UDP kapukat, majd a listán szereplő megfelelő TCP kapukat. Ha UDP és TCP letapogatást is akar végezni, meg kell adnia a -sU paramétert és még legalább egy TCP letapogatás típusát (például -sS, -sF, or -sT). Ha nem ad meg protokoll minősítőt, a kapuszámok minden protokoll listába bekerülnek. helyettesítő karakter A kapuk megadhatók azzal a nevükkel is, amellyel az nmap-services fájlban szerepelnek. A elnevezésekben használható mind a *, mind a ? helyettesítő karakter. Például ha le akarja tapogatni az FTP szolgáltatást, valamint az összes olyan kaput, melynek szolgáltatásneve http-vel kezdődik, adja meg a -p ftp,http* paramétert. Vigyázzon a parancsértelmezők kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe a -p utáni kifejezést, ha bizonytalan. A kaputartományok bezárhatók szögletes zárójlebe. Ekkor a megadott tartományból csak azokat a kapukat tapogatja le, melyek szerepelnek az nmap-services fájlban. Például a -p [-1024] megadásával letapogathatja az nmap-services fájlban lévő összes kaput 1024-el bezárólag. Vigyázzon a parancsértelmezők kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe a -p utáni kifejezést, ha bizonytalan. -F (Gyors letapogatás (kevesebb kapuval) ) -F Arra utasítja a programot, hogy csak az nmap-services fájlban (mely a program része) felsorolt kapukat tapogassa le (vagy a protokollokat, ha az -sO paramétert adja meg). Ez sokkal gyorsabb, mintha a célpont mind a 65535 kapuját letapogatnánk. Mivel ez a lista több, mint 1200 kaput tartalmaz, ezért az alapértelmezett TCP letapogatáshoz képest (1650-nél több kapu) nem sokkal gyorsabb. Akkor tapasztalhat jelentős sebesség növekedést, ha elkészíti saját, testreszabott nmap-services fájlját a --servicedb vagy a --datadir paraméterekkel. -r (Ne keverje a kapukat) -r Alaphelyzetben az Nmap véletlenszerűen tapogatja le a kapukat (kivéve néhány elterjedten használt kaput, melyet előre vesz a sorban). Ez a keverés normál esetben kívánatos, de szükség esetén a -r paraméter használatával sorrendben is letapogathatja a kapukat. Állítsa rá az Nmap programot egy távoli állomásra és megtudhatja, hogy a 25/tcp, 80/tcp és az 53/udp kapuk nyitottak. Az nmap-services adatbázisa alapján kb. 2200 jól ismert szolgáltatás azonosítható, így az előbb felsorolt kapuk valószínűleg egy levelező- (SMTP), web- (HTTP) és névkiszolgálóra (DNS) utalnak. Ez a lekérdezés általában pontos - az esetek jelentős részében a levelezőkiszolgálók a 25-ös TCP kapun figyelnek. Ennek ellenére nem lehet csak erre alapozni a következtetéseinket! Az emberek gyakran futtatnak megszokott szolgáltatásokat furcsa kapukon. Még ha az Nmap helyesen is következtet és a fent említett kiszolgálók valóban SMTP, HTTP és DNS kiszolgálók, ez akkor sem túl so információ. Ha a cége vagy az ügyfelei részére felmérést készít a sebezhetőségekről (vagy csak egy egyszerű hálózati leltárt készít), szüksége lehet a működő levelező- és a DNS kiszolgáló típusára és változatszámára. A pontos változatszám ismeretében sokkal könnyebb meghatározni, hogy az adott kiszolgáló mely sérülékenységekre érzékeny. A változat érzékelés segít kideríteni ezt az információt. Miután valamelyik letapogatási módszer felderítette az elérhető TCP és UDP kapukat, a változat érzékelő kivallatja azokat a rajtuk futó alkalmazásokról. Az nmap-service-probes adatbázis számos próbát és válaszkifejezést tartalmaz a szolgáltatások azonosításához. Az Nmap megpróbálja meghatároznia szolgáltatás protokollját (pl. FTP, SSH, telnet, http), Az alkalmazás nevét (pl. ISC BIND, Apache httpd, Solaris telnetd), a szolgáltatás változatszámát, az állomás nevét, az eszköz típusát (pl. nyomtató, útválasztó), az operációs rendszer családját (pl. Windows, Linux) és néhány kiegészítő részletet (pl. fut-e kapcsolatra váró X kiszolgáló, az SSH milyen protokollverziót használ, vagy a KaZaA felhasználói név). Természetesen a legtöbb szolgáltatás nem adja ki az összes információt. Ha az Nmap programot SSL támogatással fordították, akkor kapcsolódik az SSL kiszolgálókhoz, hogy meghatározza a titkosítási réteg mögött található szolgáltatást. Ha RPC szolgáltatást talált, a program RPC "darálója" (-sR) automatikusan megpróbálja kideríteni az RPC program típusát és változatát. Néhány UDP kapu nyitott|szűrt állapotban maradhat egy UDP letapogatás után, mivel a program nem tudja pontosan meghatározni az állapotát. A változat érzékelő megpróbál választ kicsalni ezekből a kapukból (csakúgy, mint a nyitott kapukból) és siker esetén nyitottra változtatja a kapu állapotát. A nyitott|szűrt TCP kapukat hasonló módon kezeli. Jegyezze meg, hogy az Nmap -A paramétere más dolgok mellett a változat érzékelést is engedélyezi. A változat érzékelés működéséről, használatáról és paraméterezéséről a címen talál részletes leírást. Ha az Nmap kap ugyan választ egy szolgáltatástól, de az adatbázis alapján nem tudja azonosítani, kinyomtat egy különleges ujjlenyomatot és egy URL-t. Ha biztos abban, hogy milyen szolgáltatás fut az adott kapun, a megadott címen az ujjlenyomat segítségével megadhatja a szolgáltatás típusát. Szánjon erre pár percet, hogy mindenki élvezhesse az Ön felfedezésének eredményét. Ezeknek az adatoknak köszönhetően az Nmap kb. 3000 mintát ismer több, mint 350 protokollhoz. A változat érzékelés a következő paraméterekkel engedélyezhető és vezérelhető: -sV (Változat érzékelés) -sV Engedélyezi a változat érzékelést az előbbiekben leírt módon. Emellett használhatja még a -A paramétert is, mely a változat érzékelés mellett más dolgokat is engedélyez. --allports (Ne hagyjon ki egy kaput sem a változat érzékelésből) --allports Alapesetben az Nmap változat érzékelője átugorja a 9100/TCP kaput, mivel néhány nyomtató mindent kinyomtat, ami erre a kapura érkezik. Ez több oldal kinyomtatott http vagy SSL munkamenet kéréshez vezethet. Ez a viselkedés megváltoztatható, ha átírja vagy eltávolítja az Exclude irányelvet az nmap-service-probes fájlban, vagy ha megadja az --allports paramétert, amellyel teljesen felülbírálhatja az Exclude irányelveket. --version-intensity <intenzitás> (Beállítja a változat érzékelés erősségi szintjét) --version-intensity Amikor változat érzékelést hajt végre (-sV), az Nmap egy sor próbát hajt végre, melyek mindegyikéhez egy-egy gyakoriság érték van rendelve 1 és 9 között. Az alacsonyabb számú próbák jól használhatók az általánosan használt szolgáltatások széles skálája ellen, míg a magasabb számúak ritkábban hasznosak. Ezzel a paraméterrel megadhatja, hogy mely próbák legyenek végrehajtva. Minél magasabb a szám, annál valószínűbb, hogy a szolgáltatás azonosítása pontosan sikerül. Azonban jó tudni, hogy a magasabb intenzitás hosszabb végrehajtást is jelent. A szintnek 0 és 9 közé kell esnie, az alapérték 7. Ha egy próba az nmap-service-probes fájlban egy kapuhoz van rendelve a ports irányelv alatt, akkor ezt a próbát az intenzitás beállításától függetlenül végrehajtja a program. Ezzel biztosítható, hogy a nyitott 53-as kapukon mindig lefutnak a DNS próbák és a 443-as kapukon az SSl próbák stb. --version-light (Tapintatos mód engedélyezése) --version-light Ez egy kényelmesebb megnevezése a --version-intensity 2 paraméternek. Ezzel a móddal a változat érzékelés felgyorsítható, de a szolgáltatások azonosítása is bizonytalanabbá válik. --version-all (Minden próba végrehajtása) --version-all A --version-intensity 9 paraméter helyettesítése, mellyel minden kapun minde próbát elvégez a program. --version-trace (A változat érzékelés nyomkövetése) --version-trace Ennek a paraméternek a hatására az Nmap bőséges hibakeresési információt nyomtat ki az éppen futó változat érzékelési próbáról. Ez egy részhalmaza a --packet-trace paraméter által visszaadott információknak. -sR (RPC letapogatás) --sR Ez az eljárás az Nmap legtöbb kapuletapogatási eljárásával együtt dolgozik. Veszi az összes nyitva talált TCP/UDP kaput és elárasztja őket a SunRPC program NULL parancsaival hogy meghatározza, melyek az RPC kapuk és milyen programot futtatnak. Így pontosan ugyanazokat az információkat szerezheti meg, melyeket az rpcinfo -p paranccsal, még akkor is ha a célpont tűzfal mögött van (vagy TCP burkoló védi). Az RPC letapogatáshoz jelenleg nem használhatók csalétkek. Ez a letapogatás automatikusan lezajlik, ha a változat érzékelést (-sV) engedélyezi. Mivel a változat érzékelés tartalmazza ezt a letapogatást és sokkal átfogóbb eredményt ad, ezért a -sR paraméterre ritkán van szükség. Az Nmap egyik legjobban ismert tulajdonsága az operációs rendszerek távoli felismerése a TCP/IP verem ujjlenyomata alapján. Az Nmap egy sor TCP és UDP csomagot küld a célpont felé és gyakorlatilag a válaszok minden egyes bitjét kielemzi. Tesztek tucatjainak végrehajtása után - mint például a TCP ISN mintavételezés, a támogatott TCP beállítások, az IP ID mintavételezés és a kezdeti ablakméret ellenőrzése - az Nmap összehasonlítja az eredményeket az nmap-os-db adatbázisban tárolt több, mint 800 ismert ujjlenyomattal és egyezés esetén kiírja az adott operációs rendszer részleteit. Minden ujjlenyomathoz tartozik egy kötetlen formátumú szöveges leírás az operációs rendszerről és egy besorolás, mely megadja a gyártó nevét (pl. SUN), az alap operációs rendszert (pl. Solaris), az operációs rendszer genercióját (pl. 10) és az eszköz típusát (általános célú, útválasztó, kapcsoló, játékkonzol stb.). Ha az Nmap nem tudja kitalálni az operációs rendszer típusát és a feltételek jók (pl. található legalább egy nyitott és egy zárt kapu), az Nmap megad egy webcímet, ahová elküdheti az ujjlenyomatot az operációs rendszer típusával, feltéve ha biztos benne. Ezzel hozzájárulhat az ismert operációs rendszerek adatbázisának bővítéséhez és segíthet az Nmap programot még pontosabbá tenni mindenki számára. Az operációs rendszer érzékelésének során számos olyan adatot is felhasznál a program, melyeket más folyamatok során már begyűjtött. Az egyik az üzemidő felmérése, mely a TCP időbélyeg paramétert használja (RFC 1323) annak kiderítésére, hogy az eszközt mikor indították újra legutoljára. Ez csak azoknál az eszközöknél működik, melyek kiadják ezt az információt. A másik a TCP sorszám megjósolhatóságának osztályozása. Ez azt méri, hogy mennyire nehéz hamisított TCP kapcsolatot felépíteni a célponttal. Ez hasznos lehet a forrás IP cím alapú bizalmi kapcsolatokat (távoli bejelentkezés, tűzfalak, szűrők stb.) kihasználó támadások esetén a támadás valódi forrásának az elrejtésében. Ezeket a megtévesztéseket ma már ritkán használják, de elég sok rendszer sérülékeny velük szemben. Az aktuális bonyolultsági szám egy statisztikai mintavételezés alapján alakul ki és változhat. Általában jobb az angol nyelvű szöveges osztályozást használni, mint például a méltó kihívás (worthy challenge) vagy az egyszerűen vicc (trivial joke). EZek csak a bőbeszédű (-v) üzemmód normál kimenetén jelennek meg. Ha a bőbeszédű üzemmódot a -O paraméter mellett használja, az IP ID sorszám előállításról is jelentést kap. A legtöbb eszköz a növekményes (incremental) osztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy minden egyes elküldött csomagnál növelik az IP fejléc ID mezőjének értékét. Ez sebezhetővé teszi őket néhány fejlett információ gyűjtési és megtévesztési támadással szemben. Az operációs rendszer érzékelésének működésével, használatával és testreszabásával kapcsolatban a címen talál egy leírást. Az operációs rendszer érzékelése és vezérlése a következő paraméterekkel lehetséges: -O (Operációs rendszer érzékelésének engedélyezése) -O Engedélyezi az operációs rendszer érzékelését a fentiekben leírt módon. Választhatja a -A paramétert is, mellyel az operációs rendszer érzékelése mellett néhány más dolgot is elvégezhet. --osscan-limit (Az operációs rendszer érzékelését csak az ígéretes állomásokra korlátozza) --osscan-limit Az operációs rendszer érzékelése sokkal hatékonyabb, ha legalább egy nyitott és egy zárt TCP kapu található. Ennek a paraméternek a hatására az Nmap csak azokon a célpontokon hajtja végre az operációs rendszer érzékelését, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak. Ezzel rengeteg idő megtakarítható, különösen ha -PN letapogatást hajt végre sok célponton. Ennek csak akkor van jelentősége, ha a -O vagy a -A paraméterrel engedélyezte az operációs rendszer érzékelését. --osscan-guess; --fuzzy (Eredmények találgatása) --osscan-guess Ha az Nmap nem talál pontosan egyező operációs rendszert, esetenként felkínálhat lehetséges közelítő eredményeket. Alaphelyzetben ennek a közelítő eredménynek nagyon közelinek kell lennie. Ezeknek a paramétereknek a hatására az Nmap sokkal agreszívebben próbálja kitalálni az operációs rendszer típusát. Az Nmap ezután is jelzi, ha nem talált tökéletes egyezést és minden találgatás mellé megadja a valószínűséget is (százalékosan). --max-os-tries (Maximális próbálkozások száma) --max-os-tries Amikor az Nmap operációs rendszer érzékelést végez egy célponton és nem talál tökéletes egyezést, általában ismét tesz egy próbát. Alaphelyzet az Nmap ötször próbálkozik, ha a feltételek jók az ujjlenyomat ellenőrzéshez és kétszer, ha nem jók. Ha alacsonyabb --max-os-tries értéket ad meg (pl. 1), felgyorsíthatja a folyamatot, de elmulaszthat egy olyan próbát, ami esetleg pontosan azonosíthatja az operációs rendszert. Emellett egy magasabb érték több próbát tesz lehetővé, ha a feltételek kedvezőek. Ez ritkán hasznos, kivéve ha az adatbázis bővítése céljából szeretne pontosabb ujjlenyomatot előállítani. Az Nmap parancsfájl motor (NSE) egyesíti az Nmap hatékony hálózatkezelését a Lua könnyűsúlyú parancsnyelv sokoldalúságával, így kínálva számtalan lehetőséget. A címen bőséges dokumentációt talál az NSE-ről (beleértve a programozói felületet is). Az NSE célja, hogy hatékony környezetet biztosítson az Nmap képességeinek kiterjesztéséhez és a felhasználók számára egyszerűbbé tegye testreszabott tesztek létrehozását. Az NSE felhasználási területei: Kiterjesztett változat érzékelés (kategória version) — Bár az Nmap rendelkezik egy saját szolgáltatás- és változatérzékelő rendszerrel, mely hatékonyságában és működési körében páratlan, egy bonyolultabb próbákat igénylő szolgáltatás felderítésekor ez az erő nem használható ki. Például a Skype-Protocol 2-es változatának azonosításához két független próbacsomagot kell elküldeni, melyre a beépített rendszer nem képes. Egy egyszerű NSE parancsfájl végre tudja hajtani ezt a feladatot és frissíteni tudja a kapukhoz tartozó szolgáltatások információit. Károkozó érzékelés (kategóriák malware és backdoors) - Mind a támadók, mind a féregprogramok gyakran hagynak maguk után hátsó bejáratokat - például a levélszemetek küldői gyakran használnak szokatlan kapukon működő SMTP kiszolgálókat a leveleik továbbítására, vagy a betörők egyfajta FTP kiszolgálót használva próbálnak meg hozzáférni kritikus adatokhoz. Pár sor Lua kóddal ezek a rések könnyen felderíthetők. Sebezhetőség érzékelés (kategória vulnerability)- Az NSE képességeinek kihasználásával könnyen azonosíthat olyan veszélyeket, mint például az alapértelmezett jelszavak, vagy az SMTP kiszolgálók levél-átjátszási képessége tetszőleges tartományokból. Hálózati felderítés és Információgyújtés (kategóriák safe, intrusive és discovery) — Egyrészt a parancsnyelv és a hatékony aszinkron hálózati programfelület, másrészt a korábbi letapogatások során begyűjtött információk segítségével az NSE lehetőséget nyújt ara, hogy a célgépen futó szolgáltatásokhoz ügyfélprogramokat készítsen. Ezekkel az ügyfelekkel olyan információkat is begyűjthet, mint például az elérhető NFS/SMB/RPC megosztások, egy IRC hálózaton lévő csatornák vagy az éppen bejelentkezett felhasználók száma. A különböző felhasználási formák miatt és a megfelelő parancsfájl kiválasztásának leegyszerűsítése érdekében minden parancsfájl tartalmaz egy mezőt, mellyel a fenti kategóriák bármelyikébe (akár több kategóriába is) besorolható. A kategóriák és parancsfájlok kapcsolatának nyilvántartására egy script.db nevű fájl is telepítésre kerül a parancsfájlok mellett. Így például ha egy gépről szeretné megállapítani, hogy fertőzött-e valamilyen féregprogrammal, az Nmap által biztosított egyik parancsfájl segítségével és az nmap --script=malware [célpont] parancs lefuttatásával ezt könnyen kiderítheti. A version kategóriába sorolt parancsfájlok mindig lefutnak, beleértve a parancsfájl letapogatás kiválasztását is. A script.db fájl maga is egy Lua parancsfájl és a --script-updatedb paraméteren keresztül frissíthető. Minden NSE parancsfájl egy darab Lua kód, mely két szakaszból áll: egy teszt, hogy az adott parancsfájl lefuttatható-e egy megadott állomáson vagy kapun (ezek neve hostrule vagy portrule) és egy action szakasz, mely akkor fut le, ha az előző teszt visszatérési értéke igaz. A parancsfájlok az Nmap által korábban összegyűjtött legtöbb információhoz hozzáférnek. Ezek minden állomásnál az IP cím, az állomás neve (ha elérhető) és az operációs rendszer. Ha a parancsfájl célja egy kapu, akkor hozzáfér a kapu számához, a protokollhoz (tcp, udp vagy ssl), a kapu mögött futó szolgáltatás nevéhez és feltételesen a változat érzékeléssel megszerzett információkhoz. Az NSE parancsfájlok hagyományosan rendelkeznek egy nse kiterjesztéssel. Bár jelenleg nem szükséges követnie ezt a szokást, ez a jövőben változhat. Az Nmap figyelmeztetni fogja, ha egy fájlnak más a kiterjesztése. Az NSE-ről további bőséges dokumentációt találhat (beleértve a programozói felület leírását) a címen. -sC -sC végrehajt egy parancsfájl alapú letapogatást az alap paransfájl készlettel (egyenértékű a --script=safe,intrusive paraméterrel --script <paransfájl kategória|könyvtár|fájlnév|all>--script Lefuttat egy parancsfájl alapú letapogatást (mint az -sC) a kiválasztott parancsfájlokkal. A paraméterek lehetnek parancsfájl kategóriák, meghatározott parancsfájlok, parancsfájlokat tartalmazó könyvtárak, melyek a célpont ellen lesznek kipróbálva. Az Nmap a paramétereket először kategóriáknak próbálja értelmezni, azután fájloknak vagy könyvtáraknak. Abszolút útvonalak használata egyértelmű, a relatív útvonalak keresési sorrendje az első találatig: --datadir/; $(NMAPDIR)/; ~user/nmap/ (Windows alatt nem); NMAPDATADIR/ vagy ./. Ezen könyvtárak mindegyikében a scripts/ alkönyvtár is ki lesz próbálva. Az all paraméter megadásával az Nmap adatbázisában lévő valamennyi parancsfájl végrehajtódik. Ha egy megadott könyvtárat megtalál, az Nmap betölti az összes NSE parancsfájlt (minden nse kiterjesztésű fájlt) a könyvtárból. A fájloknak nse kiterjesztéssel kell rendelkezniük. Az Nmap a parancsfájlok keresésekor nem vizsgálja meg az alkönyvtárakat. Ha egyedi fájlnevet adott meg, akkor nem kötelező a fájlnak nse kiterjesztéssel rendelkeznie. Alaphelyzetben az Nmap parancsfájlok az Nmap adatkönyvtárának scripts alkönyvtárában találhatóak. A scripts/script.db adatbázisban tárolt paranscfájlok indexeltek. Az adatbázis tartalmazza az összes kategóriához tartozó összes parancsfájlt. Egy parancsfájl több kategóriához is tartozhat. --script-args=<név1=érték1,név2={név3=érték3},név4=érték4>--script-args Paramétereket adhat át az NSE parancsfájloknak. A paraméterek név=érték párokban kerülnek át a parancsfájlokhoz. Az átadott paraméterek egy Lua táblázatban lesznek tárolva és feldolgozva, melyhez valamennyi parancsfájl hozzáfér. A nevek karakterláncként lesznek kezelve (melyeknek alfanumerikus értékeknek kell lenniük) és a paraméter táblában kulcsként lesznek használva. Az értékek lehetnek karakterláncok vagy maguk is táblázatok (‘{’ és ‘}’ közé zárva. Az altáblázatok segítségével egyes parancsfájloknál felülbírálhatók a paraméterek (mondjuk ha minden parancsfájlhoz más felhasználói név/jelszó párost akar használni). Például átadhatók a következő, vesszővel elválasztott paraméterek: user=bar,password=foo, és anonFTP={password=nobody@foobar.com}. Ha egy parancsfájl paramétereit felül akarja bírálni, használja az altáblázat indexelésére a parancsfájl azonosítóját (id), mivel a parancsfájlok csak így szerezhetnek tudomást a különleges paramétereikről. --script-trace --script-trace Ez a paraméter ugyanazt teszi, mint a --packet-trace, csak egy ISO szinttel feljebb. Ha megadja ezt a aparamétert, akkor az összes, parancsfájl által generált kimenő és bejövő forgalom nyomtatásra kerül. A megjelenített információ tartalmazza a kommunikációs protokollt, a forrást, a célt és az átvitt adatot. Ha az átvitt adatok több, mint 5%-a nem nyomtatható, akkor a kimenet hexadecimális alakban jelenik meg. --script-updatedb --script-updatedb Frissíti a parancsfájl adatbázist, mely a kategória-cimkék és a fájlnevek közti kapcsolatokat tárolja. Az adatbázis egy Lua parancsfájl, mely akkor lesz értelmezve, amikor a --script paraméterben megadott kategóriák közül ki kell választani a szükséges parancsfájl készletet. Akkor kell lefutatni, amikor megváltozik egy parancsfájl kategória mezője, ha új parancsfájlokat adott hozzá a készlethez, vagy ha eltávolított néhány parancsfájlt a scripts/ könyvtárból. Az Nmap fejlesztésének legfontosabb szempontja a teljesítmény. Egy alapértelmezett letapogatás (nmap gépnév) egy helyi hálózaton lévő gépen nagyjából 0.2 másodpercig tart. Ez épp egy pislogásnyi idő, amely azonban egyre nő, ahogy növekszik a célpontként meghatározott gépek száma. Továbbá bizonyos letapogatási formák, mint például az UDP letapogatás, vagy a változat érzékelés számottevően megnövelik a letapogatás időtartamát. Ugyanilyen hatása van bizonyos tűzfal beállításoknak, különösen ha korlátozták az egységnyi idő alatt kibocsátható válaszok számát. Bár az Nmap ezeknek a letapogatásoknak a felgyorsítására sok párhuzamosítást és fejlett eljárásokat használ, a felhasználó alapjaiban befolyásolhatja az Nmap működését. Szakértő felhasználók gondosan összeállított Nmap parancsokkal rövid idő alatt megszerezhetik a számukra fontos információkat. A letapogatási idő csökkenthetők a nem kritikus tesztek elhagyásával és az Nmap legfrissebb változatának telepítésével (gyakran történnek teljesítményt növelő változtatások). Számottevő javulás érhető el az időzítési paraméterek helyes megválasztásával is. Ezek a paraméterek az alábbiakban találhatóak. Néhány paraméternél használható a time kiegészítés is. Alaphelyzetben ez milliszekundumban értendő, de az érték után írt 's’, ‘m’ vagy ‘h’ karakterekkel megadhat másodperces, perces vagy órás időtartamot is. Például a --host-timeout paraméternek átadott 900000, 900s és 15m értékek mind ugyanazt jelentik. --min-hostgroup <méret>; --max-hostgroup <érték> (A párhuzamosan letapogatható állomások száma) --min-hostgroup --max-hostgroup Az Nmap képes kapuletapogatást és változat érzékelést végezni egyszerre több állomáson is. Az Nmap ezt úgy csinálja, hogy az IP tartományt csoportokra osztja és egyszerre tapogat le egy csoportot. Általában a nagyobb csoportok hatékonyabbak. A hátránya, hogy az egyes állomásokhoz tartozó eredmények csak akkor érhetők el, ha végetért a teljes csoport letapogatása. Tehát ha az Nmap 50-es csoportmérettel lett elindítva, a felhasználó addig nem kap semmilyen eredményt (kivéve a bőbeszédű üzemmód frissítési információit), amíg az első 50 állomás letapogatása el nem készült. Ennek a konfliktusnak a feloldására az Nmap egy kompromisszumos megoldást használ. Kezdésként csak egy 5 elemből álló csoportot hoz létre, így az első eredmények gyorsan megérkeznek. Ezután a csoportméretet folyam