Az Internet úttörőinek szeme előtt egy teljesen nyitott hálózat lebegett, egy univerzális IP címtartománnyal, melyben bárki bárkivel kapcsolatot létesíthet. Itt bármely állomás információt kérhet és adhat bármely állomásnak. Az emberek a munkahelyükről is elérhetik az otthoni rendszereiket, beállíthatják a légkondicionálót, vagy kinyithatják az ajtó egy korán érkezett vendég előtt. Azonban a címtartomány szűkössége és bizonyos biztonsági megfontolások miatt ennek a látomásnak a megvalósítása nehézkessé vált. Az 1990-es évek elején a cégek tűzfalakat kezdtek telepíteni azzal a kifejezett szándékkal hogy az információ szabad áramlását akadályozzák. Nagyméretű hálózatokat kerítettek le az Internetről alkalmazás szűrőkkel, hálózati címfordítókkal és csomagszűrőkkel. Az információ szabad áramát szigorúan szabályozott csatornákba kényszerítették.

A hálózati akadályok, mint például a tűzfalak nagymértékben megnehezítik egy hálózat felderítését. Nehezebbé teszik a hétköznapi hálózati felderítést, mivel éppen ebbőlk a célból tervezik őket. Mindezek ellenére az Nmap számos lehetőséget kínál az ilyen komplex hálózatok megértéséhez és a szűrők működésének ellenőrzéséhez. Arra is lehetőséget biztosít, hogy bizonyos gyengén kivitelezett védelmeket meg tudjunk kerülni. Az egyik legjobb módszer a saját hálózat viselkedésének megértésére, ha megpróbálja legyőzni azt. Helyezze magát a támadó szemszögébe és próbáljon ki néhány technikát ebből a fejezetből a saját hálózata ellen. Indítson el egy FTP ugráló letapogatást, egy üresjárati letapogatást, csomagtöredék alapú támadást vagy próbáljon alagutat létrehozni egy saját proxy kiszolgálón keresztül.

Hogy tovább korlátozzák a hálózati aktivitást, a társaságok egyre gyakrabban ellenőrzik a hálózati forgalmat behatolásérzékelő rendszerekkel (IDS). Az összes nagyobb ilyen rendszer olyan szabálykészlettel érkezik, mely képes érzékelni az Nmap letapogatásait, mivel az ilyen letapogatások általában egy közelgő támadás előjelei. A legtöbb ilyen terméket azóta átalakították behatolás megelőző rendszerré (IPS), mivel képesek blokkolni a gyanúsnak ítélt forgalmat. A hálózati rendszergazdák és az IDS rendszerek szállítóinak nagy bánata, hogy a csomagok egyszerű analizálásával nagyon nehéz felismerni a rossz szándékot. A kellő türelemmel és szakértelemmel rendelkező támadók az Nmap egyes paramétereinek a segítségével könnyen megkerülhetik az IDS rendszereket. Ezalatt a rendszergazdáknak meg kell küzdeniük a rengeteg téves jelzéssel, ahol az ártatlan forgalom könnyen válthat ki riasztást vagy okozhatja a forgalom blokkolását.

Időnként emberek azt javasolják, hogy az Nmap ne biztosítson lehetőséget a tűzfalak megkerülésére, vagy az IDS rendszerek megtévesztésére. Azzal érvelnek, hogy ezeket sokkal inkább fogja egy támadó rossz szándékkal használni, mint egy rendszergazda a biztonság növelésére. Ezzel a logikával az a probléma, hogy a támadók akkor is ezeket a módszereket fogják használni, legfeljebb más eszközt fognak használni, vagy maguk írják bele azokat az Nmap programba. Eközben a rendszergazdák egyre nehezebben fogják tudni ellátni a munkájukat. Sokkal jobb védekezés egy modern, folyamatosan javított FTP kiszolgálót használni, mint egy FTP ugráló letapogatást megvalósító program terjesztését megakadályozni.

Nincs varázsfegyver (vagy Nmap paraméter) a tűzfalak és IDS rendszerek felismerésére és érzékelésére. Ehhez tudás és tapasztalat szükséges. Egy ilyen témájú oktatóanyag meghaladja ennek a leírásnak a kereteit, így csak a kapcsolódó paraméterek felsorolására és működésük rövid leírására szorítkozunk.