Az Nmap parancsfájl motor (NSE) egyesíti az Nmap hatékony hálózatkezelését a Lua könnyűsúlyú parancsnyelv sokoldalúságával, így kínálva számtalan lehetőséget. A https://nmap.org/nse/ címen bőséges dokumentációt talál az NSE-ről (beleértve a programozói felületet is). Az NSE célja, hogy hatékony környezetet biztosítson az Nmap képességeinek kiterjesztéséhez és a felhasználók számára egyszerűbbé tegye testreszabott tesztek létrehozását. Az NSE felhasználási területei:

Kiterjesztett változat érzékelés (kategória version) — Bár az Nmap rendelkezik egy saját szolgáltatás- és változatérzékelő rendszerrel, mely hatékonyságában és működési körében páratlan, egy bonyolultabb próbákat igénylő szolgáltatás felderítésekor ez az erő nem használható ki. Például a Skype-Protocol 2-es változatának azonosításához két független próbacsomagot kell elküldeni, melyre a beépített rendszer nem képes. Egy egyszerű NSE parancsfájl végre tudja hajtani ezt a feladatot és frissíteni tudja a kapukhoz tartozó szolgáltatások információit.

Károkozó érzékelés (kategóriák malware és backdoors) - Mind a támadók, mind a féregprogramok gyakran hagynak maguk után hátsó bejáratokat - például a levélszemetek küldői gyakran használnak szokatlan kapukon működő SMTP kiszolgálókat a leveleik továbbítására, vagy a betörők egyfajta FTP kiszolgálót használva próbálnak meg hozzáférni kritikus adatokhoz. Pár sor Lua kóddal ezek a rések könnyen felderíthetők.

Sebezhetőség érzékelés (kategória vulnerability)- Az NSE képességeinek kihasználásával könnyen azonosíthat olyan veszélyeket, mint például az alapértelmezett jelszavak, vagy az SMTP kiszolgálók levél-átjátszási képessége tetszőleges tartományokból.

Hálózati felderítés és Információgyújtés (kategóriák safe, intrusive és discovery) — Egyrészt a parancsnyelv és a hatékony aszinkron hálózati programfelület, másrészt a korábbi letapogatások során begyűjtött információk segítségével az NSE lehetőséget nyújt ara, hogy a célgépen futó szolgáltatásokhoz ügyfélprogramokat készítsen. Ezekkel az ügyfelekkel olyan információkat is begyűjthet, mint például az elérhető NFS/SMB/RPC megosztások, egy IRC hálózaton lévő csatornák vagy az éppen bejelentkezett felhasználók száma.

A különböző felhasználási formák miatt és a megfelelő parancsfájl kiválasztásának leegyszerűsítése érdekében minden parancsfájl tartalmaz egy mezőt, mellyel a fenti kategóriák bármelyikébe (akár több kategóriába is) besorolható. A kategóriák és parancsfájlok kapcsolatának nyilvántartására egy script.db nevű fájl is telepítésre kerül a parancsfájlok mellett. Így például ha egy gépről szeretné megállapítani, hogy fertőzött-e valamilyen féregprogrammal, az Nmap által biztosított egyik parancsfájl segítségével és az nmap --script=malware [célpont] parancs lefuttatásával ezt könnyen kiderítheti. A version kategóriába sorolt parancsfájlok mindig lefutnak, beleértve a parancsfájl letapogatás kiválasztását is. A script.db fájl maga is egy Lua parancsfájl és a --script-updatedb paraméteren keresztül frissíthető.

Minden NSE parancsfájl egy darab Lua kód, mely két szakaszból áll: egy teszt, hogy az adott parancsfájl lefuttatható-e egy megadott állomáson vagy kapun (ezek neve hostrule vagy portrule) és egy action szakasz, mely akkor fut le, ha az előző teszt visszatérési értéke igaz. A parancsfájlok az Nmap által korábban összegyűjtött legtöbb információhoz hozzáférnek. Ezek minden állomásnál az IP cím, az állomás neve (ha elérhető) és az operációs rendszer. Ha a parancsfájl célja egy kapu, akkor hozzáfér a kapu számához, a protokollhoz (tcp, udp vagy ssl), a kapu mögött futó szolgáltatás nevéhez és feltételesen a változat érzékeléssel megszerzett információkhoz. Az NSE parancsfájlok hagyományosan rendelkeznek egy nse kiterjesztéssel. Bár jelenleg nem szükséges követnie ezt a szokást, ez a jövőben változhat. Az Nmap figyelmeztetni fogja, ha egy fájlnak más a kiterjesztése. Az NSE-ről további bőséges dokumentációt találhat (beleértve a programozói felület leírását) a https://nmap.org/nse/ címen.